A „safe space” mániája infantilizálja a jövő felnőttjeit, mert eltitkolja előlük, milyen csaták várnak rájuk a való életben. A nyílt és cenzúramentes vitából akkor is épülhetünk, ha egyébként teljesen igazunk van – vallja egy tőrőlmetszett baloldali véleményvezér, aki a sajátjaitól védi a szólás szabadságát.
A most zajló Brain Bar jövőfesztiválon egyik kiemelt témánk a szólásszabadság, az óriás techcégek befolyása a szabad véleménynyilvánításra. Hogy jókor és jó helyre nyúltunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Facebook és a YouTube egyaránt letiltotta a Brain Bar hirdetéseit, amelyekben a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákat és előadásokat hirdettük. Az egész akár szórakoztató is lehetne, ha nem a legalapvetőbb jogainkról lenne szó.
Az internet elterjedésekor a liberálisok a demokrácia kiteljesedését, a vélemények korábban soha nem tapasztalt sokféleségét vizionálták. Ehhez képest a véleménybuborékok valóságformáló ereje nagyobb, mint valaha, a szabad beszéd pedig világszerte ostrom alatt áll. Hogy mit is veszíthetünk a csatában, arról értekezik új könyvében tisztán és mellébeszélés nélkül Michael Shermer egyébként ízig-vérig baloldali tudománytörténész. A görög és német felmenőkkel bíró, már Los Angelesben született véleményvezér a Skeptic (szkeptikus) című folyóirat alapítója, országúti kerékpárversenyzőből lett ateista gondolkodó, akinek szakterülete az összeesküvés-elméletek pszichológiája és dinamikája.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
A Blancók ismét jobbnak bizonyultak a sárga-feketéknél.
A kormány a brüsszeli tervekkel szemben is megvédi a magyar mezőgazdaságot és így az ország élelmiszer-biztonságát.
