Számuk valahová 5 és 10 ezer közé tehető. Ami azt jelenti, hogy ha elfogadjuk a becslést, hogy összesen kb. 30 ezren voltak (és miért ne fogadnánk el), akkor 20-25 ezer honfitársunk kint volt. Ők mind melegek lennének? A legkevésbé sem. Sőt. Nagyon kevés meleg volt kint. Szinte mindannnyiunknak van olyan meleg ismerőse, aki nem volt kint. És nem (csak) azért, mert épp nem ért rá. Hanem tudatosan maradt távol. A melegek többsége ugyanis nem páváskodik, nem döngeti a mellét, nem mutogatja magát, nem aktivistáskodik, nem csinál közügyet a hálószobájában végzett dolgaiból. Nem követeli a melegházasságot, sem többletjogokat, de még azt sem, hogy a többség támogassa, tekintse normálisnak, a heteroszexualitással egyenértékűnek az ő szexuális preferenciáját. Csak annyit szeretne, hogy fogadják el és hagyják békén.
És mi pontosan ezt tesszük. A keresztény-konzervatív jobboldal nem foglalkozik az emberek magánéletével, nem vezet nyilvántartást arról, hogy ki meleg és ki nem. (Ellentétben például az álkeresztény Márki-Zay Péterrel.) Egész egyszerűen nem érdekel minket. Ha valakinek ilyen a beállítottsága, hát Istenem, ez van, ő dolga. Élni és élni hagyni. És közeleg a pillanat, amikor rengeteg, hasonlóan gondolkodó, tök normális melegnek elege lesz a magamutogató, az őket egyáltalán nem képviselő pojácákból. De a megmentőjük szerepében tetszelgő, jóemberkedő heterókból úgyszintén. Amikor egyszer csak sokan és hangosan fogják azt mondani: elmentek ti a p**csába, nem kérünk belőletek!”
Nyitókép: Jeszenszky Zsolt hivatalos Facebook-oldala