Az úszónőt egy jól körülhatárolható kör támadja, amelynek minden magyar fájdalom öröm.
„Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnokként, kilencszeres világbajnokként, valamint tizenöt Eb-cím, megszámlálhatatlan rövid pályás vb/Eb- és Világkupa-győzelem birtokosaként a legcsekélyebb mértékben sem szorul rá a védelemre. Eredményei önmagukért beszélnek, s talán éppen ezek szolgáltatnak okot az őt ért támadásokra. A csodálatos úszónőt ugyanis egy egészen jól körülhatárolható kör támadja, amelynek minden magyar öröm fáj, minden magyar fájdalom öröm, és – ha ez nem lenne éppen elég – minden magyar Hérosz szobra ledöntendő.
Amikor Hosszú Katinka bejelentette, hogy visszalép a 200 méteres pillangóúszás előfutamától, mert az időben nagyon közel van a 200 vegyes döntőjéhez, amelybe korábban már sikerrel kvalifikálta magát, valóságos támadáslavina zúdult rá. Az egy dolog, hogy a hírek alatti kommentekben kikezdték, hiszen a szurkolók természetesen sokfélék, így nyilvánvaló, hogy olyanok is akadnak közöttük, akik szidják, ócsárolják Katinkát. Amikor azonban közéleti személyiségek, aktív és visszavonult sportriporterek is beletörlik a bakancsukat az elmúlt évtized egyik legeredményesebb magyar sportemberébe, akkor az nem csupán elszomorító, de legalább annyira elgondolkodtató is.
Márpedig, ha elgondolkodunk, akkor muszáj észrevenni, hogy nem valami elszigetelt jelenségről van szó. Aki azt hiszi, hogy egy-két ember utálja Katinkát és most, hogy nem sikerült jól szerepelnie Tokióban, pusztán személyes utálatuk jeleként bírálják őt, az tévúton jár. A dolog ugyanis túlmutat Katinkán. Egy világosan látható folyamat szerves része az, aminek most éppen Hosszú Katinka lett az áldozata.”
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
