A hazai és a nemzetközi közbeszédet napok óta a Pegasus-ügy tartja lázban – egy másik friss ügy viszont eddig elkerülte a nyilvánosság figyelmét, pedig nagy horderejű fejleményről van szó. Hamarosan mindannyian a lehallgatások célkeresztjébe kerülhetünk egy új uniós szabályozástervezet nyomán, amire pár napja bólintott rá az Európai Parlament.
Számon tarthatják, mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek
A Chatcontrolként is emlegetett új jogszabály-tervezet ugyanis
lehetővé teszi a techcégek számára, hogy önkéntes alapon, automatikusan megfigyeljék online beszélgetéseinket,
telefonhívásainkat, hogy – az Európai Parlament hivatalos indoklása szerint – így szűrjék ki a gyermekek ellen online elkövetett szexuális bűncselekményeket és az ilyen tartalmú üzeneteket, képeket.
A szűréshez alapból mesterséges intelligenciát vethetnek be a vállalatok.
Az persze elég nagy kérdés, hogy valóban csak a gyermekvédelem természetesen legitim céljaira használják-e majd a Chatcontrol biztosította megfigyelési lehetőségeket a vállalatok. A GDPR-hoz köthető számtalan felhasználóifeltétel-módosítást és cookie-felhasználási hozzájárulást végigkattintgató európai polgár számára pedig az sem lehet teljesen egyértelmű, hogyan egyeztethető össze ez a fajta lehallgatás az Európai Unió amúgy elég szigorú adatvédelmi szabályaival.
A válasz az, hogy
minderre eddig is volt lehetőség.
A vonatkozó jogszabály, a 2002/58/EK irányelv ugyanis azt mondja ki, hogy a tagállami nemzeti jogszabályoknak különösen meg kell tiltaniuk „a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését”, kivéve természetesen azt az esetet, amikor a felhasználó ehhez hozzájárul, vagy ha a nemzetbiztonsági és bűnmegelőzési megfontolások ezt indokolttá teszik.
Tehát a 2002-es irányelv is alkalmas a gyermekek ellen online elkövetett bűncselekmények megelőzésére. Akkor mi a gond?
Lopakodó hatáskörbővítés?
A „probléma” az, hogy a 2002/58/EK irányelv egy irányelv, vagyis „csak” egy kötelezően elérendő célkitűzést állapít meg, az pedig többé-kevésbé a tagállamokra van bízva, hogy ezt hogyan érik el.