Transznemű gyerekek a Pegazus szárnyán

„Hiába lehet csupán egy gumicsont a Pegasus-botrány árnyékában, mivel intelligens, értékes, mély érzésű emberek életét, érvényesülését, lelkiállapotát veti vissza minden egyes LMBTQ-ellenes intézkedés, nem ignorálhatjuk az Orbán Viktor által bejelentett népszavazást, amelynek kérdései aljasok, hazugok, manipulatívak és értelmetlenek.

Amikor gyerekkoromban a nagyszüleim mesélték, hogy az átkosban »szavazás« címen be kellett ikszelni a szavazólapon található egyetlen nevet, nem hittem el. Bizonygatták, hogy valóban így volt, de akkor meg azt nem hittem el, hogy az emberek tömegesen részt vettek ebben az ostoba színjátékban. Erre azt is megtudtam, hogy aki nem akart, az kapott a szomszédtól, kollégától vagy más, tűzközeli ismerőstől amolyan bizalmasan odakacsintós baráti jó tanácsot: menjen szépen el, »nehogy baj legyen«.

A nagyszüleim bizalommal fogadták a rendszerváltást, és pontosan értették, mit jelent a többpártrendszer és a demokrácia. Nem úgy a két házzal arrébb lakó Jani bácsi, aki 1994 májusában, összezavarodva a jelöltek sorától, így kiáltott fel a közeli általános iskolában felállított szavazófülkék egyikében:

»Kire kell szavazni?«

Jani bácsi sajnos már nem él, de ha még köztünk lenne, most, a nemzeti »konzultációk« és az Orbán-féle »népszavazások« korában újra komfortosan érezné magát.”