Az önkéntességgel szolgáló orvosigazgató

III. évfolyam 29. szám | Meta - Feminens
2021. július 22.
Haititól a Kárpát-medencéig segít a rászorulókon önkéntes munkával Mikos Borbála. A Bethesda Gyermekkórház orvosigazgatójával az önkéntességgel járó feladatokról, a kihívásokról és az örömről, a háláról beszélgettünk.

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Nem érzem magam erősnek. Inkább szerencsés és hálás vagyok azért, hogy életutam során megtalálhattam az önkéntesség lehetőségét és örömét, hogy útközben nemcsak sok értékes embert, hanem magamat és a gyengeségeimet is megismerhettem – vallja Mikos Borbála, a Bethesda Gyermekkórház orvosigazgatója. – Olykor ez nagyon nehéz folyamat volt. Talán könnyebb úgy élni, hogy nem töprengünk sokat, nem éljük meg a szenvedést, nem szembesülünk a hibáinkkal. Szerintem mégis az az igazi ajándék, ha a gondokkal és önmagunkkal szembenézve felismerjük, hogy nem vagyunk mindenhatók, történnek velünk olyan dolgok, amelyek felett nincs hatalmunk. Az ad igazi szabadságot és felszabadulást, ha alázattal elfogadjuk a megváltoztathatatlant és embertársainkat.”

Borbála negyven éve praktizál, 2021-ben Dizseri Tamás szeretetszolgálati díjat kapott diakóniai szemléletű orvosi munkájáért. Hogy mit jelent ez? Neki azt, hogy „a lehető legjobb szakmai tudás mellett munkánkban jelen van az együttérzés, és szeretettel fordulunk a másikhoz”. Nehéz az arany középutat megtalálni, hiszen a fehér köpennyel felelősséget is ölt magára egy orvos, amikor súlyosan beteg gyermekeket bíznak rá. „Krízishelyzetben érzéseinket háttérbe szorítva küzdünk a gyermek életéért, minden tudásunkat latba vetve. Aztán eljön a lélek órája: az együttérzés, a megnyugtató simogatás, a biztató mosoly. Hiszen az ember nemcsak test, hanem lélek is, és ha a test beteg, a lélek is ápolásra szorul. Az odaforduló szeretet nélkülözhetetlen gyógyír a szenvedő beteg számára.”

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés