„Náci féregnek” nevezte Novák Katalint az ellenzéki aktivista, aki továbbra sem hajlandó bocsánatot kérni, ráadásul a kommentje miatt indult per tárgyalásán sem vett részt személyesen. Baloldali közbeszéd, 2021.
Tudjuk: a közösségi média révén ma már mindenki (akárki) közéleti megmondóembernek érezheti magát. Hatása lehet a nyilvánosságra, influenszerkedhet, ráveheti a többi világhálós embertársát, hogy tegyen meg bizonyos dolgokat, vegyen meg egyes termékeket, gondoljon valamit (akármit) a világról. A jelenséget lehet kárhoztatni, mondván, kontroll nélkül züllik a közbeszéd, terjednek a tudománytalan érvek és az álhírek, vagy esetleg üdvözölni, hiszen lazulnak a nyilvánosság bevett struktúrái, ez itt a nép hangja, maga a szólásszabadság. Akadnak próbálkozások az ellenőrzésre és a szűrésre, ám egyelőre nem sok sikerrel. Ez van.
Innentől kezdve azonban adott a kérdés: kit és milyen alapon lehet komolyan venni a trolloktól (is) hemzsegő információs sztrádán,
Hazai példák a közelmúltból: Kálmán Olga feljelentette az őt fenyegető kommentelőt, akihez rendőrök mentek ki, akárcsak korábban egy, a járványhelyzetben szigorított Btk. nyomán az álhíreket terjesztő civilhez. Előbbi hatósági vegzálásának tapsolt a haladó sajtó, utóbbinál nemzetközi fórumokhoz fordultak, mondván, beköszöntött a diktatúra. Megint. Nézőpont kérdése.
A Facebook egyik legmélyebb gödrében tanyázik bizonyos Homonnay Gergely, aki korábban a DK-nak is aktivistáskodott, szervezett kormányellenes tüntetést, még Gyurcsány Ferenccel is akad közös képe. Aztán kiköltözött Rómába, s most onnan posztol ezt meg azt. Számít, mit gondol a világról ez a figura? Aligha.
A minap bizonyos Perintfalvi Rita teológus – aki épp a katolikus egyházban lévő pedofíliáról írt finoman szólva is kritika tárgyát képező kötetet – dedikált Homonnaynak e szavakkal: „Az én Mesterem – ahogy a Tiéd is – ha élne, kimenne a Pride-ra, vezetné a büszkeség menetét, és elmondaná, hogy a szeretet nem ismer megkülönböztetést.”
Perintfalvi Ritának fontos Homonnay Gergely, már ha ilyen szépeket ír neki. A kötet egyébként a DK-hoz is eljutott, Vadai Ágnes még sajtótájékoztatót is tartott róla, majd a Gyurcsány-párthoz köthető Nyugati Fényen a könyvet kifogásoló Bencsik Gábor újságírót nemes egyszerűséggel „Orbán talpnyalójának” nevezték. Hálából. Hát igen, a szeretet nem ismer megkülönböztetést – ezek szerint arrafelé a gyűlölet sem igazán.
Na de térjünk vissza a macskával cukiskodó Erzsi for President oldalt is működtető Homonnay Gergelyhez! Az egykori aktivista, akinek van közös fotója Kunhalmi Ágnessel és Dobrev Klárával is, sok más céltábla mellett beleszállt Novák Katalin családügyi miniszterbe. Nemes egyszerűséggel „aljas náci féregnek” nevezte.
Bár csak feltételezhetjük, hogy ha Jézus Krisztus ma a Földön élne, ismét emberként (megjegyzés: Perintfalvi Rita nyilván nem hívő, ha végzett teológusként azt gondolja, Jézus már nem él, mégis Mesterének tartja), aligha menne el a Pride-felvonulásra, ám abban szinte biztosak lehetünk, hogy
A miniszter egyébként nem is vár el mást, ha Homonnay ezt megtenné, elállna a becsületsértési pertől, amit a megszólítás, illetve az ahhoz tartozó montázs miatt indított. Merthogy Novák Katalin megelégelte. És milyen jó tette!
Egy közszereplőnek nyilván többet illik tűrnie, mint egy átlagembernek, a világháló pedig sötét tud lenni, mint az éjszaka. Ám kell, illetve kellene lennie határnak! Szokás a közbeszéd eldurvulása kapcsán a Fideszt tenni meg felelősnek, Homonnay is „kormányzati gyűlöletpropagandát” emleget (és a teljes bocsánatkérésért cserébe visszavonatná az Alaptörvényből azt a részt, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jöhet csak létre, illetve lehetővé tetetné a transzneműek névváltoztatáshoz való jogát, továbbá töröltetné a pedofil törvényből a szerinte homofób rendelkezéseket), meg mentségül annyit hoz fel magának, hogy kissé kényszeredetten, de csak visszavonta a „férgezést”.
Ám ahogy a mellékelt eset is mutatja – no meg talán az, hogy Homonnay korábban jelezte, pezsgőt bont, ha Orbán Viktor „megdöglik” –, hogy ez finoman szólva is árnyalásra szoruló megállapítás. Sőt.
A jelek szerint ugyanakkor
Ettől nekünk még nem kell, ám jó lesz megtudni, mit gondol az ilyen gyalázkodásokról a magyar bíróság, hol a véleménynyilvánítás szabadságának határa, mi fér bele, s mi nem. Persze a jóérzésű ember ezt magától is tudja, ám kérdés, mit mond erre a jog – már ha eligazodik a világháló féregjárataiban. Úgy tudni, maga Homonnay a legkevésbé sem kíváncsi erre, a minapi, első tárgyaláson ugyanis személyesen nem jelent meg. Mondhatni, gyáva.
Pedig egyrészt azt ígérte a miniszterelnök, hogy nemcsak megemeli a kalapját azok előtt, akik visszaléptek, de nekik lesz erkölcsi alapjuk arra is, hogy „újra elinduljanak”. A népnek ezt mondta minden gyűlésén.
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
Az elmúlt hat évben egy magánalapítványból nemzetközileg is ismert magyar nemzeti intézménnyé vált az MCC.
A Népszava kiadója az elmúlt évben jelentős tartozást halmozott fel a nem rendezett nyomdaszámlák és terjesztési díjak miatt.
„A találkozó a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a közös felelősségvállalás jegyében zajlott.”
Az intézkedés várhatóan 2027 elején lép érvénybe.
Úgy tűnik, tényeg ez a legfontosabb.
Eltérően látják, hogyan újuljon meg a tér.
