Egyszerűen túl jóhiszeműek vagyunk

2021. július 8.
A budapesti Gozsdu-udvar és a magyar ellenkövetelések negligálása kiválóan illusztrálja, hogyan forgatja Rubik-kockaként a román fél a jogot érdekeinek megfelelően – mondja Varga Andrea jogtörténész. Állítása szerint ügyesebben kellene nekifognunk az elvett vagyon visszaszerzésének.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

A békediktátumokkal, területek ide-oda csatol­gatásával és önkényuralmakkal terhelt 20. század különös súllyal nyomja a Kárpát-medence s főként a határon kívül rekedt magyarok vállát: nyelvük, szimbólumaik eltüntetésében nap mint nap megélik ezt. Az asszimilációt elő­segítő megannyi intézkedés körében szerepel az elszegényítés, a kifosztás is. Ki nem mondott törekvés például az 1918–20, illetve 1944–47 után elvett magyar vagyonokhoz való ragaszkodás körömszakadtáig, a kárpótlás és a visszaszolgáltatás minden téren való elgáncsolása. Még az utódállami mezőnyből is kiemelkedik Románia, amely száz év szószegése és halogatása, a magyar igények lesöprése mellett mindig támad is: a magyarországi román Gozsdu Manó-féle vagyonra hivatkozva még ő élt restitúciós igénnyel Magyarországgal szemben.

A Gozsdu-udvar Budapesten. A románok régóta szeretnék megszerezni a magyar érzelmű ügyvéd örökségét.<br>Fotó: Shutterstock

A sajátos logikára világít rá lapunknak Varga Andrea Bukarestben élő jogtörténész, aki a párhuzamos szerzési-visszaszerzési törekvések kapcsán a román fél vérmes következetessége és a magyar fél – legjobb esetben is – túlzott jóhiszeműsége, érdekérvényesítési deficitje kapcsán egyaránt megfogalmaz bírálatokat.

Kijárás helyett kiállás kellene 

„A románok és a csehszlovákok az egyházi vagyon kisajátításánál a magyar liberális egyházjogászoktól kölcsönözték az ötletet, hogy a katolikus egyház vagyona állami eredetű, az egyház csak kezeli” – mondja Varga Andrea. A jogtörténész a Romániában kisemmizett premontrei rend több mint száz perét viszi, több mint egy évtizede próbál elmenni a bajok gyökeréig. A magyar fél száz vagy még több éve balek módon viselkedik a románokkal, akik amikor csak lehet, jogtalan előnyt élveznének velünk szemben. Szavai­ból kibontakozik az a román logika, amely a saját követelések esetében a jog betűin és mindenféle racionalitáson átgázolva az elvre és a történelmi jogra hivatkozik, a magyar követelések esetében pedig az időhúzás, a szószegés, a halogatás mellett a törvény betűihez való ragaszkodást képviseli, szembemenve mindenfajta történelmi és jogi racionalitással. Jól látszik mindez Varga szerint a gyulafehérvári Batthyáneum és a budapesti Gozsdu-örökség kapcsán: az előbbi a Batthyány Ignác által alapított, kiemelkedően értékes erdélyi könyvtár, amelynek visszaadását Bukarest minden eszközzel gátolja (sorsáról lapunkban is beszámoltunk), utóbbi pedig Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) román származású, de magyar hazafi ügyvéd budapesti hagyatéka, köztük a Király utca elején található, Gozsdu-udvar néven ismert, értékes ingatlanegyüttes.

Nyitókép: Fortepan / Adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés