Horvátország
Nácik lennének a magyar szurkolók? Bár sokan ezt suggallják, például a fent említett Németh Péter is, de konkrét bizonyítékot keveset találni erre az állításra. Ellenben a horvát keménymag ékes bizonyítékát adta politikai nézeteinek: egy 2015-ös, olaszok elleni meccsen – ami eleve zártkapus volt, mivel a novemberi odavágón a délszlávok rasszista rigmusokat énekeltek – a mérkőzés előtt valamikor 24-48 órával valamilyen vegyi anyaggal egy horogkeresztet égettek, martak a Poljud stadion fűvébe, ami addig nem látszódott jól, míg meccs közben fel nem kapcsolták a reflektorokat.
A horvát ultrák szeretik a horogkeresztet, 2006-ban például 200 karlengető szurkoló formálta meg élőképként egy livornói barátságos meccsen a lelátón – írta annak idején az Index.
Szerbia
Vágó István azt is kritizálta, hogy miért kell fütyülni a franciákat, ha hozzáérnek a labdához. Nos, a lélektani hadviselés ezen fajtájának nagymesterei egyértelműen a szerb szurkolók, akik, ha éppen egy különösen gyűlölt ellenféllel játszanak, nem állnak meg a pszchiológia nyomásnál sem. Emlékezetes a 2014-es szerb-albán meccs, amikor egy nagy-albán zászlót reptető drón miatt annyira feldühödtek, hogy
a mérkőzést végül 3-0-val a szkipetároknak ítélte az UEFA. Íme, az ok:
Lengyelország
A magyar élőképeket kritizáló Fekő Ádámnak pedig mutatjuk a 2017 augusztusi Legia Varsó-Asztana Bl-selejtezőn kifeszített lengyel drapériát, amellyel az 1944-es varsói felkelésre emlékeztek. Ez is szemléletesen bizonyítja: a történelem, a történelmi évfordulókra való reagálás nem csak nálunk jelenik meg a stadionokban, mivel
a szurkolók szerte a nagyvilágban egyfajta vértelen háborúnak fogják fel a labdarúgást,
ahol ki lehet fejezni az érzelmeket, és – hacsak hangerőben vagy koreográfiában, meg nyilván a pályán is, de – le lehet győzni az ellenfelet.
Nyitókép: MTI/EPA/POOL/Illyés Tibor