Magyarnak lenni

„Ha reálisan vizsgálom magunkat, azaz a magyar népet, akkor fontos kiemelni, hogy alapvetően egy kicsi nemzet vagyunk, nem túl nagy országgal. Méreteink és lakosságszámunk alapján nem tűnünk ki a nemzetek sorából, de szerencsére a világot nemcsak számtanilag lehet és érdemes vizsgálni.

Mi, magyarok különleges nép vagyunk. Ezt nem amiatt írom, mert magam is magyar vagyok és elfogult saját nemzetem iránt. Nem. A történelem számtalanszor megmutatta, hogyha nem lennénk unikálisak, akkor valószínűleg már nem is léteznénk Európa közepén. Vegyünk egy nem is annyira távoli történelmi példát. 1920, egy vesztes világháború után a nagyhatalmak minden erejükkel azon dolgoztak, hogy hazánkat a földdel tegyék egyenlővé. Ha nem lennénk különleges nép, akkor nemzetünk szétszakítását nem éltük volna túl. Ez egyetlen példa, de említhetném az ország három részre szakadását vagy a tatárjárást. A történelmünk csupa küzdelem, hol a törökkel, hol a szovjettel. Küzdöttünk, hogy legyünk.

Ahogy a példák is mutatják az ellenfél minden alkalommal sokkal nagyobb, sokkal erősebb és sokkal esélyesebb volt, de ez minket soha nem érdekelt.

A nemzeti eufóriát hála Istennek ma már nem fegyverrel kell elérni, hanem mondjuk a sporttal, történetesen a labdarúgással.”