Ez a futball. Ez az élet

„De miért mondjátok, hogy a futball a legjobb dolog a világon, egyenesen maga az élet? Még több mint két óra a magyar-francia kezdetéig. Ülünk a Piroska Vendéglő teraszán a Damjanich utcában. Létszámban itt francia fölény.

Egy társaság Brestből érkezik, leülnek, mondjuk, hogy kikapnak, mondják, hogy kikapunk. Aztán végül annyi az új tudás, hogy Franck Ribéryt nekik köszönhetjük. Aztán mennek, pacsi, pacsi, sok szerencsét, sok szerencsét.

Három perc sem telik el, amikor átszól a szomszéd asztalnál ülő három lengyel srác, van-e ismerősünk, aki jönni akar, van plusz egy jegyük. Öcsém gyorsan hívja az egyik barátját, edzett éppen, de felvette. Aztán már diktálta az e-mail címét, dobott el mindent, a lengyel pedig át is dobta a jegyet neki, ott ül majd velük középen Marci, aki már siet, rohan a stadionba, és most nyilván azt hiszi, álmodik.

Közben elfogyott a borda Évike módra, lement a sör is. Ez a futball. Ez az élet.”