Nyugat felé hagyjuk el Dévát a Maros mentén. Tizenöt kilométert ha megyünk a Maros partján, amikor a Muncelu Mic feliratú táblánál balra fordulunk. Neki a Ruszka-havasnak. Az erdőn át kanyarog az út, meglepően jó minőségű aszfalton szedjük a kanyarokat. Pár szerpentin után kiérünk az erdőből, és elénk tárul a lenyűgöző Erdélyi-érchegység. Nem nagyon látok a hullámzó, buja zöld erdőnél egyebet. Egy-két kőbánya, ami kis tájsebként megtöri a zöldet.
Istvánka megy előttünk, ő Kismuncselen született a kilencvenes évek közepén, amikor még aktív bánya volt ott. Most nincs semmi, csak törmelék, betondarabok, egy kémény és valahol a dzsindzsásban a bánya bejárata. Ablaktalan házak. Egy asszony, amint áll a domb tetején, és nézi a tájat. Mint egy Bodor Ádám-novellában. Mellette libák. Néhány kunyhó, ahonnan megérkezésünkkor kíváncsi szempárok néznek. Istvánkát leültetjük, hogy meséljen a gyerekkoráról a kamerának. Az apjáról, Istvánról, arról a tragikus sorsú emberről, akit a Testvér se tudott megmenteni, nem mesél. A fiú három-négy éves volt, amikor Dévára került, ott nőtt fel öt kisebb testvérével együtt, aztán ő maradt nevelőnek.
Sorsok vannak, nehéz sorsok, és bár bánya már rég nincs, ezek a gyerekek a lelkükben viselik még a bányavidék szomorúságát. Istvánka se akart feljönni velünk Kismuncselre. Egy fél délután győzködtük, hogy látogasson el velünk egy snitt erejéig gyermekkora helyszínére, a bányavidékre. Kitalált mindent, hogy megússza: covidos, kórházba kell menjen, nincs foga elöl. Aztán mégis eljön a gyerekekkel együtt. A sajátjaival, és a neveltek közül is hoznak annyit, ahányan beférnek az autóba. Talán Istvánka mindig vidám, mosolygós felesége is kellett hozzá, hogy eltöltsön velünk egy vasárnap délutánt. Leül a fiú egy betontörmelék-kupac tetejére, ahogy a rendező kéri, egyik kezével egy kiálló betonvasat fog, és mesél a gyerekkoráról, a szeretet fontosságáról, öt testvéréről. Korai emlékeiről alig beszél, arról az elcsúszásról, amit a bezárt bánya, az apja elvesztése, az anyja lelépése jelentett, nem is ejt szót. Hálás a fiú azért, amije van. Nem a hiányt számolgatja.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az édesanyja életét megmentő hős és a mentésirányító bajtárs végre személyesen megismerhette egymást.
A szakszervezetek a bérek és nyugdíjak befagyasztásával, a közszférát érintő létszámleépítésekkel, az ingatlan- és gépjárműadó két-háromszoros emelésével is elégedetlenek.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
Funkcionális analfabetizmus és tanárhiány sújtja az oktatást.
Megpróbálják újraéleszteni...
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
