Véres virradattal a magyar-román együttélés ellen

Nyitókép: jelenet a marosvásárhelyi fekete március tüntetéseiből

Az Editura Evenimentul și Capital bukaresti kiadó gyorsan reagált a magyar-román viszony rendezése érdekében megtett külügyminiszteri szintű lépésekre, és piacra dobta Teodor Păcuraru tartalékos titkosszolgálati (SRI) ezredes és Florian Bichir, a legsőtéttebb szekuritátés hagyományokat ápoló influencer fércművét, a Târgu-Mureș 1990: Zori însângerate-t (Véres virradatok).

Az „alkotás” elképesztő hazugságokkal és konspirációs elméletekkel traktálja a jámbor olvasót. Azért, hogy minél többen hozzájussanak a magyarság ellen uszító szöveghez, a „művet” nem könyvesboltokban árusítják, hanem újságos bódékban és online terjesztik. Szülővárosomban, a Fekete márciust 1990.-ben elszenvedő  Marosvásárhelyen pillanatok alatt szétkapkodták, Bukarestből kellett megrendelnem azt a példányt, amelynek elolvasása – a valóság ismeretében – tiszta mazochizmus.

A szerzők azzal indítanak, hogy elmagyarázták: a kötet címe az 1920.-ban a „tenger nélküli admirális” Horthy Miklós által megfogalmazott területi revíziós terv elnevezését idézi. Olvasatukban a tökkelütöttként ábrázolt  magyar politikusok nem csak Erdélyt, a Felvidéket stb. szerették volna Magyarországhoz visszacsatolni, hanem Grazot és Bécset is (??). A magyar politikai vezetés „szerencséjére”  az osztrák-magyar hadseregben kiképzett profi katonatisztek megakadályozták a Virradat terv szerint indítandó, reménytelen katonai kalandot. A Virradatban elképzelteket a bécsi „diktátumok” ideiglenesen és részlegesen megvalósították, de a második világháború utáni békeszerződések visszaállították a trianoni határokat.

És itt jön az újabb, elképesztő csavar: a magyarok szerintük sohasem mondtak le a Virradat megvalósításáról, ebből kifolyólag a horthysta revíziós elképzeléseket felkarolta a szovjet KGB által kiképzett magyarországi kommunista hármasfogat, Szűrős Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula  külügyminiszter. A kágébések, azért hogy megakadályozzák a Magyar Szocialista Párt térvesztését, szovjet ügynökökkel karöltve a bicskei táborban kiképzett turistának álcázott „leventékkel” és a szövetséges romákkal együtt kirobbantották az 1989 decemberi  temesvári „zavargásokat”, és az 1990-es marosvásárhelyi Fekete márciust. A szerzők annyira jól „informáltak”, hogy még azt is tudni vélik, a magyar vezetés 1989 júniusában a magyar-osztrák határzár lebontásáért cserébe nem pénzt kért, hanem azt, hogy a Szovjetunió csatolja Magyarországhoz Erdélyt!  Számomra teljesen érthetetlen, ez a szekus társaság hogyan volt képes bizonyított tényként leírni azt, hogy a három „kágébés kommunista” azt képzelte, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolásához, a német egyesítéshez nyújtott magyar segítségért a Szovjetunió hálából visszacsatolja Erdélyt? Szerintük Mihail Gorbacsov szovjet elnök józanságának köszönhető, hogy a visszacsatolás nem jött létre.

Azt is előadják, hogy a marosvásárhelyi Fekete márciusról az 1989-1990-es CNSAS (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Nemzeti Bizottság)  levéltárában található, „ellenőrzött”, hiteles  dokumentumok  bizonyítják, hogy az említett magyarországi kágébéseken, valamint Kárpáti Ferenc hadügyminiszteren és ÁVO-sokon kívül két velük együttmüködő romániai KGB ügynök, Király Károly és a 104 éves Mihai Șora, az 1989 decemberében alakult  Petre Roman kormány tanűgymisztere, a Francia Kommunista Párt volt tagja is tevőlegesen hozzájárult a véres etnikai konfliktus kitöréséhez.

Elméletük szerint a Fekete márciussal Magyarország polgárháborút akart kirobbantani azért, hogy a horthysta terv alapján visszacsatolhassa Erdélyt. Állítólag véleményüket alátámasztja az, hogy  ugyanebben az időszakban zavargások törtek ki   Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Joggal kérdezhetném, az  1989  karácsonyán hivatalosan megszüntetett Securitate irattári anyaga milyen jogi alapon tartalmazza az 1990-es „hiteles” szekuritátés  dokumentumokat is? Ioan Judea ezredes, a Marosvásárhelyi Nemzeti Megmentési Front elnöke, aki Sütő András Kossuth, Herder- és Állami-díjas író megvakításának és a görgényvölgyi román parasztok felfegyverzésének és beszállításának egyik felelőse volt, Cumpăna lui martie (Marosvásárhely mérlege) című 1991-ben kiadott emlékiratában eldicsekedte, az 1989 decemberi fordulattól a Fekete márciusig szakadatlanul együttműködött a  hivatalosan felszámolt Securitate-val. Köztudott, a szerzők által sokat emlegetetett, a „leventéket”, a magyar terroristákat kiképző  ÁVO-t az 1956-os magyarországi forradalom után megszüntették. Hasonló feladatot a 3/3-as ügyosztály látott el, de erről a szerzők bölcsen hallgatnak!

Azt az állítást, hogy a Fekete márciust Budapest szervezte, méghozzá Király Károlynak a Nicolae Ceaușescu román pártfőtitkár és államelnök által halálba szánt ellenállónak és Mihai Șora bukaresti tanügyminiszternek hathatós közreműködésével, két fő érvvel próbálják alátámasztani: Király Károly 1990 januári budapesti gyógykezelésével kapcsolatban Dorin Suciu az uszításban gyászos szerepet betöltő marosvásárhelyi újságírót idézik. Suciu szerint az 1990 március 6-án Budapestről hazatért Király Károly nem is igaz, hogy leukémiás kezelésen vett részt Magyarországon, hiszen még mindig él, tehát nem lehetett leukémiás. Azt valószínűsítik, hogy Király a Virradat terv miatt utazott a magyar fővárosba. Valójában Király nem márciusban, hanem hetekkel korábban érkezett haza az arczsábája miatti tűrhetetlen fájdalmait gyógyító kezelésről – szerencsére szó sem volt a Suciuék által vizionált leukémiáról. Arról nem is beszélve, a leukémiából  is ki lehet gyógyulni. A másik érv még aljasabb, úgy szól, hogy 1990 március 20-án a magyar televizió Panoráma adása Sütő András-interjút sugárzott, amelyben a sértetlen író múlt időben beszélt a marosvásárhelyi véres etnikai összecsapásról, holott ő akkor már az „operációs asztalon” feküdt? Sütő Andrást egy nappal korábban, március 19-én bántalmazták az RMDSZ-székházat megostromló, leitatott, félrevezetett, szervezetten beszállított román parasztok. A  napokkal korábban rögzített interjút pedig szokás szerint félrefordították, félremagyarázták.

Arról, hogyan is történt a bántalmazás, kik voltak az agresszorok, természetesen hallgatnak a szerzők! Azért, hogy az olvasók nehogy elgondolkozzanak, hogyan is került be a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre Mihăilă Cofariu, az agyonmediatizált március 20.-i román áldozat, történetét egyszerűen kicenzúrázták a Véres Virradatból. A Vatra Românească „kulturális” egyesület már március 15.-én  megrendelte azokat az autóbuszokat, amelyekkel március 19-én és 20-án  beszállították Marosvásárhelyre a „tradicionális munkaeszközökkel” felfegyverzett román parasztokat. Nemzetiségük megállapításakor viszont „gender” műveletet hajtott végre a két mákvirág, Păcuraru és Bichir. Szó szerint idézek: „S-a  organizat din localitățile județului a unor mase de simpatizanți, cu autobuze și camioane, în operațiune fiind implicați primari și funcționari publici etnici maghiari proaspăt numiți de FSN local, aflat sub influența lui Károly Király” (164-165 old.). Vagyis a „szimpatizánsok” tömegeit a megye helyiségeiből autóbuszokkal és teherautókkal szervezetten szállították be a magyar etnikumú, Király Károly befolyása alatt álló polgármesterek és köztisztviselők. A következő mondat pedig arról szól, hogy Berekméri József polgármester vezetésével a marosszentgyörgyiek lezárták a Régen-Marosvásárhely országutat. A két egymásután következő mondatot kétféleképpen lehetne értelmezni: 1. a marosvásárhelyi magyarságot megtámadó román parasztok beszállítását magyar vezetők szervezték; vagy 2. a marosszentgyörgyiek megakadályozták a magyar „szimpatizánsok” Marosvásárhelyre való bejutását.

Ha így történt, mivel lehet magyarázni, hogy mégis elitélték őket? (A cselekményről, a 3 magyar és 3 magyar cigány elitéltről   hosszasan értekezenek a szerzők). Egyszóval, ez esetben is összeeszkábált hazugsággyűjteménnyel hülyítik az alulinformált román olvasókat.

Felidézem a Diszkrimináció Ellenes Tanács hatáskörébe tartozó passzust is: „A puszták népe fiai, a magyar kémtevékenység kiötlői  a tömegek manipulálását pásztori látomással valósítják meg: a kutyák összeterelik a nyájat, azután a pásztorok mutatják az utat (…)   Az első sorban a birkák, a magyar nyelvű romák haladnak, akiket gyilkosságokra és gyújtogatásra toboroztak, pénzért vagy emigrációs ígéretekkel. Mögöttük a kutyák (a leventék), akiket Bicskén (sz.m.: ott volt a romániai menekültek tábora, a magyar „Traiskirchen”) képeztek ki, botokkal és emelőrudakkal a kezükben.” Hozzáfűzik, „Asklepios” álnevű magyar ügynök szorgalmasan  jelenti Budapestnek, hogyan történik meg Erdély „nyüvektől való megtisztítása”, stb (106 old.). 

A manipuláció hiányos lenne, ha abban nem szerepelne „pastorul” László Tőkés. A szekuritátésok sohasem fogják neki megbocsátani egyik legnagyobb szakmai baklövésüket, hiszen nem mérték fel azt, hogy Temesváron Tőkést nem csak a „magyar irredenták” fogják védelmezni, hanem a teljes lakosság („ne lőjetek, románok vagyunk”). Néhányan közülük börtönbe is kerültek, ráadásul a népfelkelés sikere után a népharagtól a teljes szekuritátés állomány heteken keresztül hősiesen rettegett. A szerzők szerint Tőkés László a temesvári „zavargások” – szó sem lehet forradalomról, népfölkelésről – kirobbantója a magyar (és más) titkosszolgálat, valamint a Securitate ügynöke, az ország ellensége stb. Kajánul megjegyzik, Tőkést ugyanazok az ÁVO-sok védték, mint a hírhedt Carlost, a Sakált…

A román sajtó Securitate/SRI befolyása alatt álló termékei nagyon pozitívan mutatták be ezt a hajmeresztő kiadványt. A fő laudátorokkal – Dan Andronic és Sorin Roșca Stănescu, az  Evenimentul zilei bukaresti napilap hangadói – kapcsolatban az olvasókat azzal próbálom vigasztalni, hogy mindkét újságíró igazolt szekuritátés ügynök…volt (?).

Lehet, hogy lesznek olyanok, akik felteszik a kérdést: harmincegy évvel a marosvásárhelyi Fekete március után Kincses Előd miért foglalkozik a témával, pláne egy ilyen nyilvánvalóan hazug könyv kapcsán. Válaszom: a normális román-magyar viszonyt nem lehet hazugságokra építeni. Mivel a román tömegmedia évtizedek óta eltorzítja a tényeket, elhallgatja a magyar érveket, a magyar veszéllyel való riogatás továbbra is nagymértékben befolyásolja a közvéleményt. Mondanivalómat természetesen románul is kifejtettem, de a bukaresti Evenimentul zilei semmibe veszi a sajtótörvényt és válaszomat nem hajlandó közölni. Legalább online felületen mindenképpen közzé teszem a cikket. Szándékaim szerint a hamis „legendákat” gyártó szerzők és laudátoraik ellen kártérítési pert kellene indítani, de az érintett magyarországi személyiségek egyelőre nem hozták meg a megfelelő döntést..

Megyőződésem, hogy az agyonreklámozott manipulátotorokat nem szabad büntetlenül futni hagyni, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megbízásából az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz panaszt nyújtottunk be. Felhívtuk a figyelmet, a szerzők egy mondaton belül két nemzeti közösséget diszkrimináltak, gyalázatosan sértegetettek. A romákat magyarok által terelt, gyilkolásra kiképzett juhoknak, a magyarokat pedig nemes egyszerüséggel kutyáknak aposztrofálták. Véleményem szerint a két mákvirágra szabálysértési eljrásban fejenként 200 000 lejes (több mint 40 000 eurós) büntetés is kiszabható.

Marosvásárhely, 2021. június 1.

Kincses Előd