Karácsony vesszőfutása

„A valóság ezzel szemben az, hogy volt választás, és a többség Karácsony Gergelyre bízta a fővárost, aminek a következménye az lett, hogy a híd felújítása érdemben még el sem kezdődött. A választó azt persze nem sejthette, hogy Karácsony városvezetőként csupán egy Facebook-huszár lesz, amolyan virtuális főpolgármester, akinek egyedüli célja a kormány folyamatos szapulása, illetve saját posztján az áldozati szerep fenntartása.

Annak folyamatos felmutatása, hogy semmi olyan ne történjen a fővárosban, ami összefüggésbe hozható a kormánnyal, mert a sikerben nem szabad osztozni, ami egy jól felépített marketingstratégia. Úgy is mondhatnánk, a főpolgármesterség csak egy ugródeszka volt, erős közjogi pozíció, amelyben küzdelmet lehet folytatni a »bűnös rezsimmel«.

A Lánchídnál a teszetoszaság ötmilliárd forinttal rövidítette meg a budapesti adófizetőket, most a klímaharcban készül elesni a főváros kétbalkezes főpolgármesterének és tanácsadó seregének köszönhetően. Tegnap további hazugságáról hullott le a lepel: még sincsenek kivéreztetve a baloldali önkormányzatok.

A fővárosi önkormányzat szabad felhasználású pénzmaradványa az elmúlt évről például 22 milliárd forint, a csőddel kapcsolatos riogatás tehát közönséges hazugság volt, és Karácsony a klímaharcban sem a megváltó lesz, hanem előidéző, a légszennyezés felelőse.

A miniszterelnökjelölti zászlóbontásán pedig újabb blöffökkel tetézte a múltjáról kiderült hazugságspirált, amely ezáltal szakadatlan vesszőfutássá vált. Vagyis, hogy már 2002-től Gyurcsány Ferencet szolgálta, a Miniszterelnöki Hivatal tömte pénzzel akkor is, amikor belépett a Lehet Más a Politika pártjába, a bukott miniszterelnököt szolgálta akkor is, amikor 2012-ben az LMP-t elárulta.

Amikor a CEU csábította Budapestre a kínai Tianjin Egyetemet, az nem volt gond a főpolgármesternek, aki most a kínai állammal szemben úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban – diplomáciai öngólt lőve. Hataloméhségből. Vérszomjasságból. Ripacskodásból.”