A német balos politikus keményen nekimegy a Zöldeknek.
„A német Die Linke párt észak-rajna-vesztfáliai listavezetőjének polémikus könyve április közepén jelent meg. A közgazdaságtani doktorival rendelkező, félig iráni származású Sahra Wagenknecht esszéje lényegében egy vádirat az általa »életmódbaloldalként« aposztrofált ideológiáról.
A témafelvetés nem számít éppen újnak, a vita évek óta zajlik a nyugati országokban, a politikai korrektség, az identitáspolitika, az interszekcionalitás vagy újabban az eltörlési kultúra fogalmaival. A jelenségegyüttes kritikái nemcsak jobboldalról, de baloldalról (Nancy Fraser) és liberális oldalról (James Lindsay és Helen Pluckrose) is számottevőek (magyar nyelven a propagandamédia hergelésein kívül vannak konzervatív, liberális és baloldali kritikák is). Éppen mivel ez a vita évek óta zajlik, Németországban sokan szemforgatással reagáltak a könyv megjelenésének hírére: unalmas téma és már nincs új érv. Lehet, hogy nincs – és Wagenknecht könyve sem ettől érdekes –, de a jelenség, amit bírál, továbbra is létezik, sőt, egyre magasabb politikai szinten játszódik le.
A szociáldemokratákon belül se mindenki politikailag korrekt már
A Szociáldemokrata Pártban (SPD) idén február-márciusban volt ez legutóbb napirenden. Gesine Schwan, az SPD kétszeri köztársasági elnökjelöltje, a párt Alapértékek-bizottságának a tagja egy Zoomon megrendezett vita moderálása miatt került össztűz alá.
Elszánt queer aktivisták megpróbálták érni, hogy az SPD vonja vissza a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírójának, Sandra Kegelnek a meghívását a rendezvényre (ez az ún. no-platforming, a platform megvonásának követelése). Kegel nem kisebb normaszegést követett el, mint publicisztikában bírálta LMBTQ-színészek ActOut nevű kollektív comingoutját és követelését a nagyobb LMBTQ-láthatóságra. A párt nem engedett a nyomásnak, viszont kompromisszumként meghívta a queer ellenzőket az eseményre, hogy elmondhassák a véleményüket, és vitázhassanak Kegellel. Schwan azzal vívta ki az aktivisták haragját, hogy eltévesztette az egyik megszólaló aktivista nemét, vagyis misgenderelte (Herr X-nek szólította, holott az illető jelezte, hogy ő nem-bináris neműnek vallja magát).
Hogy Schwan ezért bocsánatot kért, nem volt elég. Ezt a német társadalom legfontosabb ezer problémájától feltehetőleg eléggé messze álló, ellenben hetekig tematizált botrányt egy másik is követte.
Wolfgang Thierse, szintén az SPD prominense, a szövetségi parlament volt elnöke, egykori keletnémet ellenzéki vezető írt egy publicisztikát, amelyben a baloldali identitáspolitikát bírálja. Kifejti például, hogy nem szabadna átadni a jobboldalnak a haza és a patriotizmus fogalmait, és mindenkit nacionalistának vagy rasszistának bélyegezni, aki szolidaritási közösséget lát a nemzetben és a nemzetállamban.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a kollektív jogfosztás mind magyar, mind egyetemes szempontból elfogadhatatlan. Így a Benes-dekrétumok is.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
