A hazátlan haza

„Már a földi élet hajnalán különös élménycsokor gyűlik össze a gyermek születése nyomán a kialakuló lelki világában, amely eleinte főleg a tudata alatt rögzül. Valamennyi a még magzati időkben körülvevő hangulat, szorongás és zaj mellé az új élmények így csatlakoznak. Születésemkor a háború nem múlt el varázsütésre. Hiszen a kulturális torzulások, az eltorzult emberi viselkedés jellemző volt a negyvenes, ötvenes évekre – sőt, sajnos a továbbiakra is. A háború után következő nemzedék megörökölte az anyák mindig menekülésre kész félelmeit és ezek romboló, frusztráló hatásait. A háború befejezését követő napokban az emberekben felmerült a kérdés, hogyan kellene értékelni ezt az új időszakaszt. Felszabadulásnak, vagy megszállásnak – mi lenne a megfelelő címke e terhes időkben: a malenkij robot, megerőszakolt nők, az ismét a háborús vesztesek közé sorolt, kollektív bűnösnek minősített magyarok sorsa, a holokauszt gyásza, a megismételt Trianon, a lágerek, az elhajtott fogolykatona rokonok, ismerősök és a népességcserék zűrös viszonylatában. A feloldhatatlan örökkön vesztes nemzet élménye és véres következményei ebből a szempontból talán még fokozottabban érték az ismét megcsonkított ország határon túli magyarjait, mint a határokon belül maradókat.

Mi a haza? Mit jelent ez a fogalom határon belül és határon túl? Milyen élmények rögzítik ezt az érzelmekkel teli, biztonság érzetét ígérő fogalmat például a gyermek ébredező, kamaszkori, majd felnőtt lelki világában? Mi a haza, ha tájaidon idegen hadseregek grasszálnak, ha az új hatalom betiltja a nyelved, megszünteti iskoláid, állampolgárságod, – a mint a Beneši törvények alapján az újra összetákolt második Csehszlovák köztársaságban a volt fasiszta Tiso vezette Szlovákia (Hitler kedvenc mintaállam kreatúrája volt.) területén, annak bűneivel szemben, sőt ezek ellenére, mivel téged csecsemőként már eleve háborús bűnösnek minősítenek? Kollektív bűnösnek jelölnek nemzeti alapon.

Hazáról illetve hazátlanságról valóban elkerülhetetlen az érzelmi gondolkodásmód.”