Ez a modellváltás arra alkalmas, hogy visszahozza a versenyképességet. Interjú.
„Mielőtt rátérünk az alapítványok és a Mathias Corvinus Collegium ügyeire, egy aktuális téma: mi a magyarázat arra, hogy a magyar kormány az uniós helyreállítási alap hitellábát nem veszi igénybe?
A közös európai mentőcsomaggal kapcsolatban a kezdetektől fogva az volt az alapállásunk, hogy megértjük, hogy szükség van rá. Alapvetően támogatjuk is a felvételét, elsősorban a déli államok miatt, mert ők komoly problémákkal küzdenek. Ha feláll egy ilyen alap, akkor legyen mindenki számára elérhető, közösen kell felvenni, közösen lehet használni is. Nekünk azonban a járványkezelés gazdasági támasztékához nincs feltétlenül szükségünk rá.
A jelek szerint több uniós tagállam is Magyarországhoz hasonlóan gondolkodik.
Így van, az uniós országok többsége hasonló véleményen van, jellemzően azok, ahol a költségvetés stabil. S azok gondolkodnak másként, akik bajban vannak. Ne feledjük: nemcsak a tagállamoknak van visszafizetési kötelezettségük az EU felé, hanem az EU-nak is a felvett hitelek után. Hogy ezt pontosan ki, hogyan, milyen módon fogja törleszteni, mondhatjuk, hogy nem a ma problémája, de ha hosszú távon gondolkodunk, akár évtizedes távlatban is, akkor ezzel mindenképpen foglalkozni kell.
A kormány most azt a döntést hozta, hogy a vissza nem térítendő támogatási részt lehívjuk, és a visszatérítendő rész lehívásáról projektalapon gondolkodunk tovább.A tervezett fejlesztéseket pedig a magyar költségvetés, a többféle uniós finanszírozás vagy a piaci alapú finanszírozás felhasználásával valósítjuk meg. Az uniós források kötött felhasználásúak, nagyon sok adminisztratív teherrel járnak. Nem is minden költségünket hagyja az Unió elszámolni – például az orvosbéremelések ügyében érkezett visszautasítás Brüsszeltől. Nekünk stratégiai céljaink vannak, ehhez keressük a legjobb finanszírozási lehetőséget.
Tehát a kormány mérlegeli folyamatosan, hogy milyen finanszírozás optimális 1-1 projekt megvalósításához?
Így van, folyamatosan vizsgáljuk, hogy összességében melyik elérhető finanszírozási forma feltételei a kedvezőbbek. Ha nem áll rendelkezésre uniós forrás, akkor más forrást találunk. Ma már a beruházások jelentős része magyar költségvetési forrásból valósul meg, s választhatunk a különböző finanszírozási formák közül. Minél fejlettebb egy ország, és minél inkább stabil költségvetési szempontból, annál inkább ez a releváns dilemma, nem pedig az életben maradási kényszer miatti kiszolgáltatottság. A leggazdagabb nyugat-európai országok esetében ez a dilemma csak most, a helyreállítási alap kapcsán került elő, mert ők az uniós források felhasználása tekintetében egyébként nettó befizetők. Nem véletlen, hogy a legtöbben megfontolták, de nem sietnek élni ezzel a finanszírozási lehetőséggel.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
A miniszterelnök szerint nem létezik arra épelméjű magyarázat, hogy miért tanácskoznak hajnalban, azontúl, hogy „be akarják őket darálni”.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Szőlő utca, energia, nagyhatalmak: Orbán Viktor szerint a gyermekvédelemben nincs alku.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
