Az autokraták bele fognak bukni a járványkezelésbe

„Minél hangosabb az autokraták covid járvány fölötti győzelmi szónoklata, annál biztosabb, hogy bele fognak bukni a járványkezelésbe.

Ez ma még, innen Kelet- és Közép-Európából, Magyarország felől nézve nem látszik, mert most mindent visz a »mindenkit be fogunk oltani«, »megvédjük a magyarokat« igencsak hangos üzenete.

Indiában azonban, ahol a kormány kormányzás helyett – ugyanúgy, mint Magyarország – csak kommunikált, kommunikációs cselt cselre halmozott már látszik, hogy a covid megállíthatatlan folyamatot indított el, leépíti az autokráciákat. Azt sajnos nem lehet kijelenteni, hogy valamiféle jobb (demokratikusabb) rendszer felé tolná a társadalmakat. De hogy ezek a rezsimek omladoznak, az egyértelmű. A kérdés, hogy hogyan? Hogyan buknak meg az autokraták, és bukásuk kit, hogyan sodor magával? Milyen áldozatokkal jár?

Márciusban és áprilisban helyhatósági választásokat tartottak India legfontosabb államaiban, és Narendra Modi pártja a május elején összesített adatok szerint rendre elbukta ezeket az államokat. Ott is megbukott Modi, ahol a hatalma megingathatatlannak tűnt, legelszántabb hívei fordultak ellene.

Nem véletlenül: bár hónapok óta folyt a magabiztos kommunikáció a járvány legyőzéséről, a gondoskodó és probléma megoldó kormányról, azért azt mindenki látta, tapasztalta és elszenvedte, hogy a halottak száma ugrásszerűen nő, alapvető egészségügyi ellátáshoz nem lehet eljutni, és káoszba fullad az ország. Nincs az a kommunikációs bravúr ami ezt elfedné.

A választási kampányban több, mint 50 nagygyűlést tartott a miniszterelnök – annak ellenére, hogy saját, legközvetlenebb emberei kérték, ne tegye. A választások lebonyolítása alatt 700 kérdezőbiztos halt bele a fertőzésbe. Ez olyan léptékű árulás a saját embereivel szemben, akkora nagy fokú önzés, amely a legelszántabb híveket is megrendíti.

Persze Modiról – mint a legtöbb autokratáról – azt tartják az elemzők, hogy politikai főnix madár. A legnagyobb veszteségeket is a javára akarja, és gyakorta a javára is tudja fordítani. Csakhogy itt nem egy valamivel kell elszámolni. Nem a rengeteg halálesetet kell megmagyarázni, elfogadhatóvá tenni. Hanem a járványkezelés teljes csődjét, és a csődöt elfedő hazugságokat, az ezekkel szorosan összefüggő gazdasági csődöt, és az amúgy is robbanásig feszült társadalom növekvő konfliktusait. Mindezt együtt. Ez egy olyan csőd-lavina, ami elől még egy olyan hétpróbás autokrata sem tud menekülni, mint Modi.

Ezzel szemben nem politikai ellenfelei, riválisai tudtak eddig fellépni. Azokat a kommunikációs gőzhenger, mint eddig is, most is elsöpörte. Hanem az állam csődjének különböző szemtanúi, értői. Orvosok, jogászok, szakszervzetek, művészek, írók. Azt mondanánk: a »civiltársadalom«. De hát nem a civil társadalom kezdett ott ellenállást, hanem az a politikai közösség, amelyet a hatalom kiszorított, korlátozott, és amelyet megakadályozott abban, hogy alapvető politikai jogait gyakorolja. Az a politikai közösség, amelynek most újjá kell szülnie önmagát. Különös, különös fogantatás, vajúdás lesz.

Modi példájából az látszik: az autokráciák belátható időn belül meg fognak bukni. Magukkal fogják sodorni a saját elitjüket, a saját ellenzéküket. És a folytatás azon múlik, mennyi autonómia, integritás, közéleti, politikai aktivitás van egy társadalomban. Azok, akik átélték a halálfélelmet, akik túlélték a járványt azok élni akarnak. Konkrétan, és szimbolikus értelemben is. Ha lesz a covidnak pozitív társadalmi hatása, akkor ez az élni akarás lesz az. A vágy és akarat egy működőképes, önmagát megvédeni képes politikai berendezkedés iránt. A vágy és akarat arra, hogy megszabaduljunk az autokráciák ránk kényszerített látszataitól, arcától. Hogy merjük vállalni a saját, egyéni, szabad és autonóm politikai szerepünket, arcunkat.”