Mi végre is ez az egész?

„A magyar döntéshozók a járványkezelésből, a vakcinabeszerzésből sem csináltak ideo­lógiai kérdést. Nem az ideológiai beállítottság volt a hangsúly, hanem a »magyar világnézeten«. És ez a testtartás a meghatározó, ha Magyarország geopolitikai helyezkedését, döntéshozatali helykeresését nézzük a 2010 óta tartó (talán) korszak vonatkozásában: a nemzetköziség naiv politikai terminusai csábításának nem engedve, a »Brüsszelre várva« kábító perspektívájában nem bízva, a magyar érdeket érvényesíteni mindenekfelett és előrelátó módon. Ha meghunyászkodtunk volna a nyugati erőközpontok, az eurokrata mentalitás által – magukra persze nem vonatkoztatva – diktált halszagú gondolatok előtt, csak és kizárólag egy adott megszabott irányba orientálódtunk volna, elzárkóztunk volna a keleti nyitástól, ma nem lenne meg az a mozgástér, amely alapján sikerrel lehetett Pekinggel vagy Moszkvával tárgyalni Sinopharm- vagy Szputnyik V-ügyben, mely vakcinabeszerzés milliónyi magyar élet megóvásában mérhető.

Ennek az »önző« szellemi algoritmusnak a kifejlesztése állt és áll az elmúlt tíz-tizenegy év magyar politikacsinálásának fókuszában, melyet persze keserű értetlenséggel fogadnak a hegemonisztikus törekvéseiket új, emberbarátnak tűnő gúnyában előadó birodalmi központok és hazai csatlósaik, komprádoraik. Így még szembetűnőbbé válik az az éles különbség, mely a konzervatív habitust és a szocialisztikus, liberális ideológiákat elválasztja egymástól. Ilyen értelemben ugyanis éppen hogy előbbi a »nyílt«, ugyanis megengedi a döntési alternatívákat, a döntéshozatal valósághoz igazítását, míg utóbbi dogmatikusan zárt, csak azt tekinti legitimnek, ami merev ideológiai keretrendszerén belül marad, minden mást igyekszik kirekeszteni a »demokratikus diskurzusból«. És bár mindannyian érezzük, hogy e posztmodern liberalizmus csak bennfentesek számára dekódolható szabályrendszere inkább a politikai ezotéria területére tartozik, elementárisan szimpatikusnak ható szlogenjei­nek – »valósítsd meg önmagad«, »ne ismerj korlátokat«, »tegeződj, mert az olyan laza« – köszönhetően domináns a populáris kultúrában. Ezért is értelmeződik úgy valamennyi hazai politikai harc, hogy képes-e egy keresztyén, nemzeti, konzervatív kormány szembemenni a globális liberális fősodorral.”