Orbán Viktor: A nemzeti szuverenitás ma is harcban áll a birodalmi törekvésekkel

Akkor lehet, hogy nem kellene orosz meg kínai hiteleket felvenni, orosz atomerőművet meg kínai egyetemet Magyarországra hozni.

Kárpátok Csatárának sokadik szájnyalogatva hízelgő dörgölőzésétől eltekintve, ezen ünnep kapcsán (mennyire szánalmasan röhejes, hogy az alkotmányosságot közönséges államcsínnyel eltöröltető zsarnok méltatja mindezt) hadd hívjam fel a figyelmet néhány követlezetesen mellőzött, a nagy ünnepi hablatyokban fennségesen elfeledett, ám rendkívül lényeges szempontra. Pedig felettébb tanulságosak ám, nem kizárólag a lengyelek számára! Lengyelország történelme kapcsán feltétlen szeretnék ajánlani két könyvet minden érdeklődő számára: - elsőként a lengyel feleséget elvevő, és Krakkóban is élő oxfordi történész, Norman Davies művét: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Norman_Davies_Lengyelorszag_tortenete&type=22&id=52421 , melynek jelentős része magyar történelem is egyúttal; - másodikként pedig a posztszovjet történetírás ékkövét, Mihail Heller két kötetes tankönyvét: https://www.libri.hu/konyv/mihail_heller.orosz-tortenelem-i-ii.html . Az alábbiakban mindkét szerzőre emlékezetből idézve hivatkozok (egyébként tényleg nagyon érdekesek a könyveik, érdemesek az elolvasásra). Önkényesen, csupán a témára koncentrálva szeretnék kiemelni egy sajnálatosan rendre elsikkadó, pedig szerintem rendkívül fontos részletet Lengyelország későbbi (egyébként racionálisan prognosztizálható) kálváriája (így a szuverenitásuk többszöri elvesztése, a megszállásuk) kapcsán, melynek konklúziója az én olvasatomban az: a lengyelek megpróbáltatásaikat elsősorban maguknak köszönhetik! A lengyelek aranykora, a Rzeczpospolita felemelkedése kezdetén Oroszország még egy felfedezésre váró "terra incognita" volt csupán, ekkor csodálkoznak rá az első utazók, hogy létezik egyáltalán. Ezen időszakban, miként a Davies is felidézte azt, a lengyel dominancia érvényesült, így 1612-ben, egy büntető hadjárat keretében foglalták el a Kremlt is, melyet emlékeim szerint azért voltak képtelenek megtartani, mert a támadadó másik szárny, a szokott széthúzásnak köszönhetően lemaradt, majd cserben is hagyta a foglalókat, kik idővel vagy éhen haltak, vagy megadva önmagukat felkoncoltattak. Ennek az időszaknak egyik látványos katonai sikere Báthory István (kit egyedül azért választottak maguk felé a lengyel nagyurak, hogy ne valamelyik közülük kerekedhessen feléjük, Báthory gyengekezűségére apellálva) lengyel-magyar seregének diadala IV. Rettegett Iván felett. Mégis, ez az időszak tekithető egyben a lengyel történelem fel nem ismert fordulópontjának is! A beszámolókban rendre felidézett (lengyel-litván) köztársaságiság egyik sarkalatos pontja a nemesség szavazati és vétójoga volt. S abban a korban, miként erről Davies idézett felmérései is tájékoztatnak, a lengyel népességen belül - európai összevetésben - igen magas volt a nemesség aránya, közel minden negyedik férfi közéjük tartozott! (Amúgy ennél a Magyar Királyságban is csak minimálisan volt jelentéktelenebb a számarányuk.) Mindezt értelmezzük mai, modern szemlélettel: szinte minden negyedik lengyel férfi rendelkezett teljes állampolgársággal, ekként szavazati joggal! Mi lett volna, ha egy felvilágosultabb pillanatukban, fél évszázaddal Cromwellék "angol polgári forradalma", és közel két évszázaddal a "nagy francia forradalom" előtt kiterjesztették volna mindezt minden felnőtt férfira (elnézést a női olvasóktól, nyilván próbálok racionálisan képzelegni, természetesen ők lehettek volna a következő lépés), és jócskán megelőzve korukat egy valóban versenyképes, fejlődésre nyitott társadalmat alapítottak volna? Ezen valóban forradalmi lépés nyomán könnyen lehettek volna azok az európai és világtörténelemben, amik most a franciák, vagy az angolok. De ezt sajnos elmulasztották, s ekként váltak mind jelentéktelenebbé (bizony, a történelem nagy és kíméletlen tanítómester), miközben a környezetük sorra lehagyta, majd leigázta őket (svédek, németek-poroszok, oroszok), s miközben a szövetségeseik módszeresen kihasználták a küzdelmeiket (angolok, franciák). Vagyis adva volt egy korszakos jelentőségű innovációjuk: az ALKOTMÁNYUK. Ám ők ezzel balgán sáfárkodva, semmibe véve azt, szinte semmit sem törődtek, a benne rejlő óriási lehetőség felismerését meg sem kísérelték, illetve ostobán elutasították. Pedig ez lehetett volna - többek között - azon "csodafegyver", mely a későbbiekben feléjük tornyosuló, majd rájuk omló veszedelemtől megmenthette volna őket. De a bormámoros, hetyke bajuszcsavarintás kecsegtetőbb volt...

A lengyeleket leginkább Orbán basszta át, kilóra eladva őket az ex-KGB-s tartótisztjének. Mondjuk az elmúlt évtized történéseinek fényében meg is érdemlik, amiért íly bambán bedőltek ennek az ócska, messziről rikító átverésnek.

Lengyelország védelmében! Minden önállósági tette indokolt! Gratulálok!