Itt a helyem, Magyarországon – Détári Lajos a Mandinernek

Ha jól számolom, utoljára kilenc éve ült NB I-es csapat kispadján, akkor a Fradién. Azóta sem hívták első osztályú csapathoz?

Nem.

És mikor volt utoljára NB I-es találkozón?

Még a vírus előtt az MTK mérkőzéseire örömmel kijártam, szeretettel fogadtak, mindig várt rám egy VIP-jegy.

Pedig az MTK-hoz a pályafutása során nem volt köze.

A gesztus a fontos, amelyet egy volt válogatott játékos felé gyakorolnak a kék-fehérek.

a volt külföldi csapataimnál például mindenhol tárt karokkal várnak.

Példát is mondana?

Talán két éve volt, hogy az Eintracht Frankfurt Európa-liga elődöntőt játszott Frankfurtban egy keddi napon. Szombaton felhívtam a klubot, hogy örömmel megnézném a meccset a helyszínen. Fél órát kértek, majd visszahívtak, hogy a szálloda foglalva, a jegy rendben, csak annyit írjak meg, hogy pontosan melyik géppel érkezem, mert küldenek kocsit a reptérre.

Détári góljai a magyar válogatottban

Kétségtelen, külföldön sem felejtették el a Détári nevet. Például Jürgen Klopp, a BL-győztes Liverpool edzője is nagy tisztelője.

Sokáig nem is tudtam, hogy amikor Frankfurtban játszottam, Jürgen az amatőrcsapat tagja volt. Aztán jó néhány évvel ezelőtt kint voltam tanulmányúton Mainzban, ahol a pályánál messziről rohant hozzám valaki, felkapott, s elkezdett szinte dobálni a levegőben. Klopp volt az. Jót beszélgettünk, nagyon szimpatikus ember.

 Az felmerült önben valaha, hogy jobb lett volna, ha külföldön próbál edzői karriert építeni? 

Biztos, hogy ha külföldön maradok, akkor edzőként, menedzserként nagyobb karriert futhattam volna be,

Itt a helyem, s ezt ma is vallom.  

Azt megkérdezhetem, hogy miből él?

Van a családban egy autókkal foglalkozó vállalkozás, oda segítek be. Mellette pedig ott a Détári Focisuli Újlengyelben, amely talán lassan újra beindulhat, de az utóbbi nem a pénzről szól.

A világ legdrágább játékosa volt, a görög Olympiakosz 18 millió márkát fizetett érte. Fotó: Arcanum/Képes Sport

Többször szerepelt a Világválogatottban, az Eintracht Német-kupát nyert a góljával, az Olympiakosz Pireusznál imádták, Olaszországban elismerték, egy ideig a világ legdrágább játékosa volt, de hiába jegyezték a legjobbak között, sztárcsapatban nem léphetett pályára.

Igen, sajnos annak ittam meg a levét, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetségnél szóba sem kerülhetett a nyolcvanas években, hogy eladják a játékjogom, csak kölcsönbe vehettek meg. Sok lehetőségtől elestem. A Barcelonánál már előszerződésem volt, aztán nem lett belőle semmi, hívott a Napoli, abból sem, s közel álltam a Juventushoz is. Igen, ha visszatekintek, ez hiányzik. Egyébként a Juventusban, ha három meccs erejéig, de pályára léptem.

Ez hogyan történt?

Akkoriban Olaszországban voltam légiós a Bolognánál. Véget ért a bajnokság, lementem a családdal Riccionéba a tengerhez, amikor csörgött a telefonom. A Bologna elnöke volt, hogy a Juventus kölcsön venne az amerikai túrájára. Kérdeztem, és mikor kellene indulni, hiszen én itt napozok a tengerparton. Azt válaszolta, hogy holnap. Reggel jöttek is értem autóval, Torinóban aztán méretet vettek rólam,

Három meccset játszottam kint, abból kettőn hivatalosan is a mezőny legjobbjának választottak. Úgy tűnt, a Juventus játékosa leszek, de akkor érkezett a klubhoz Giovanni Trapattoni, aki a német vonalban hitt, így kútba esett a lehetőség.   

A Világválogatott egyik mérkőzésén ellenben Maradona cipőjében játszhatott. Ezt sem mondhatja el mindenki magáról…

Londonban volt ez a világválogatott meccs, nekem viszont nem jött meg a csomagom. Ott ültem az öltözőben csuka nélkül. Pont mellettem ült Diego Maradona, s pillanatok alatt kiderült, hogy ő is 40-es focicipőben játszott. Már nyújtotta is a tartalékcipőjét, abban voltam az első félidőben. A szünetben már megjöttek az én cipőm, vissza akartam adni neki, de mondta, hogy tegyem csak el, örömmel adta!

Diego Maradona és Détári Lajos Londonban. Fotó: Arcanum/Képes Sport

Mi lett a Maradona-cipő sorsa? Manapság nem kevés pénzt adnának érte.

Nem tudom, én szinte mindent elajándékoztam a hosszú évek során. Egyébként 1987-ben, a Német Kupadöntőben is Maradona cipőjében lőttem azt a bizonyos győztes gólt.

Ugyanabban?

Nem, inkább elmesélem. Én világéletemben Adidasban játszottam, itthon leginkább az volt. Amikor kikerültem Frankfurtba, szóltak, hogy a Puma a szponzora a csapatnak, jó lenne, ha abban játszanék. Nem akartam, így

Ez komoly?

Igen. Egy alkalommal azonban a Puma egyik képviselője kiszúrta. Meghívtak a Puma központjába. Akkoriban három reklámemberük volt, Maradona és két teniszező, Boris Becker és Martina Navratilova. Végigvezettek a gyárban, s közben egy olyan teremben is, ahol Maradona cipői voltak, az ő lábára készítették őket. Ott került szóba, hogy ugyanakkora a lábunk, így végül onnantól kezdve én is a Maradonának készített cipőkben játszottam. Később csináltak egy piros-fehér-zöld változatot külön nekem is.

Megdöbbentette Maradona halálhíre?

Mélyen megérintett, hiszen személyesen ismertem. Ő nem csak labdarúgóként volt kivételes, hanem emberként is. Nagyon kevesen tudják, hogy mennyit jótékonykodott.  

Manapság egy topbajnokságban játszó labdarúgó hihetetlen pénzeket keres, nagyságrendekkel többet, mint amit ön kapott játékosként.

Igen.

A Német Kupagyőzelemért, ha jól emlékszem 10 vagy 15 ezer márkát kaptam, ami manapság semmi ahhoz képest, amilyen pénzek mozognak az európai labdarúgásban. Lehet, hogy nevetni fog, de én már elismert, válogatott játékosként itthon busszal jártam.

Détári Lajos még a Bp. Honvéd játékosaként. Busszal járt edzésre. Fotó: Arcanum/Labdarúgás

Tényleg?

Az első autómat 1987-ben tudtam megvenni, egy 1500-as Lada volt. Arra is emlékszem, 1981-től hosszú éveken át 4000 forint volt a fizetésem a Bp. Honvédnál, amit kis túlzással egy zöldséges két nap alatt megkeresett. Már válogatott játékos voltam,

de az OTP-részleteket nekem kellett fizetnem az utolsó fillérig. Nem panaszként mondom, csak más világ volt, sokkal kevesebb pénz volt a labdarúgásban. Azért sem panaszkodom, mert külföldön mindenhol sztárgázsit kaptam. Persze így is meg tudtam alapozni az életemet, tudtam félretenni, ráadásul világot láttam, nyelveket tanultam, sokat utaztam, sok híres emberrel megismerkedtem a labdarúgás által.

Például?

Például amikor Olaszországban játszottam, megismerkedtem Gianni Morandival, a híres énekessel. Pontosítok, egy meccs után ő keresett meg, mint kiderült, hosszú ideje szerette, amit a pályán nyújtok.

Tovább megyek. Alessandro Del Piero, az olaszok világbajnok csatára is azt nyilatkozta, hogy fiatal korában Détári volt az egyik példaképe.

Még játszottunk is egymás ellen, én akkor Bolognában voltam, ő pedig a Padovában. Igen, emlékszem erre a nyilatkozatára.

Önnek, fiatal játékosként ki volt a példaképe?

Kocsis Lajos a honvédból és Ebedli Zoli a Fradiból. A külföldiek közül pedig a holland Johan Cruyff, később pedig nagyon imponált a francia Michel Platini játéka.

A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseit követi?

Persze.

És, hogy tetszik?

A válogatott szerencsére ki tudta hozni a maximumot a lehetőségeiből, ami most Európa-bajnoki részvételt ért.

Kiben lát nagy fantáziát a válogatottból?

Nekem kifejezetten tetszik Sallai Roland játéka. Gyors, jó az induló sebessége, jobbal, ballal kiválóan rúg, remekül fejel, megfelelő a hozzáállása. Nagy jövő állhat előtte.

A lényeggel kellett volna kezdenem: boldog születésnapot!

Köszönöm!