Aki sosem adja fel – Armin Laschet portréja

2021. április 23. 7:33
Nagyon nyugatnémet, nagyon katolikus, nagyon EU-párti és nagyon kitartó: Armin Laschet egész életét végigpolitizálta a közélet minden szintjén, emberileg sokak által szeretett, a politikában viszont sokáig árnyékban küzdő személyiség ő, akire most a legnagyobb választási kihívás vár. Bauer Bence írása.

A szerző az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója

 

2021. április 20-án a Kereszténydemokrata Unió (CDU) több mint hatórás ülés végén 78%-kal szavazta meg Armin Laschet CDU-elnök kancellárjelöltségét Markus Söder CSU-elnökkel szemben, amit a CSU aztán elfogadott. Ezt megelőzően parázs vita zajlott az uniópártokban a megfelelő jelöltről. De ki is ez az Armin Lasche? Portrénk a CDU/CSU közös kancellárjelöltjéről.

Származás és szocializáció

Armin Laschet 1961. február 18-án született a nyugatnémet Aachen városában, nem messze Belgiumtól és Hollandiától. Szülei középosztálybeliek, de apja iskolaigazgatói pályáját megelőzően bányászként dolgozott, tipikus első generációs értelmiségi, édesanyja a kornak megfelelően háztartásbeli. Felmenői a korábban Németországhoz tartozó, de ma már a németajkú Kelet-Belgiumot alkotó, Aachentől mindössze pár kilométerre lévő térségből származtak. A három fiútestvérrel felnővő Armin már igen korán elkötelezett hívő volt, s a római-katolikus egyházközösségben vállalt szerepet az ottani kórusban. Itt is ismerte meg későbbi feleségét Susanne Malangré személyében, akivel 1985-ben házasodtak össze, három gyerekük született.

A magyar megfigyelő számára ez a nagyon nyugatnémet, a francia befolyás alatt is álló Benelux-országokhoz közeli világ mindig egy kicsit távolabbra van, mint például a hozzánk sok tekintetben hasonlóbb bajor, délnémet vagy akár keletnémet tartományok, ezért is fontos, hogy próbáljuk jobban megérteni az ott élő emberek gondolatvilágát, szocializációját, mentalitását és azt, hogy ők hogyan viszonyulnak napjaink közpolitikai kérdéseihez.

Az aacheni és rajnai polgárság, akik felmenői között nem kis számban akad „határontúli”,

a történelmi események folytán sokkal nagyobb mértékben Európa-pártiak mint Németország más régiói.

A keletbelga német közösség a belga állam egyik alkotóeleme, a német egy hivatalos nyelv Belgiumban, s a németajkú közösség messzemenő autonómiával rendelkezik. Miután ebben a régióban Európában elsőként váltak a határok teljesen átjárhatóvá és így jelentéktelenné, az ott élő emberek teljesen másképp rezonálnak a „külhoniság” kérdéskörre mint például a magyar-ukrán határ mentén élők.

Ez magyarázza egyébként Laschet – mint más nyugatnémet politikus – teljes identifikációját és elköteleződését nemcsak az egységes Európa gondolatával, de magával az Európai Unióval is. Ebben az eszmei közegben, ahol háromnegyed évszázada nem volt nagyobb geopolitikai felfordulás, nagy hangsúlyt kapott a közös európai jövő: több nemzedék úgy nőtt fel, hogy francia, belga, holland, nyugateurópai barátai, kapcsolatai, kapcsolódási pontjai vannak életrajzukban. Innen érthető igazán meg, hogy egy megtapasztalt határok nélküli (Schengen-) Európa eszmeiségéből kiindulva miért is válnak itt egyesek a teljes határok nélküli világ szószólóivá, többek között Laschet, aki a 2015-ös migrációs válság alkalmából teljes mellszélességgel állt ki Angela Merkel politikája mellett. De nemcsak ez a világ, de a mély vallásosság is adhat erre magyarázatot.

Az a vallásosság, ami nagyon összeköti az embereket ebben a régióban, határokon innen és túl.

Ez az erő itt, az aacheni régióban a római-katolikus hit és a keresztény szociális tanítás integratív ereje.

Ezen gondolat az észak-rajna-vesztfáliai CDU eszmei világában is meghatározó erővel bír, s ennek megjelenítése gyakorta pont a párt munkavállalóbaráti, egyesek talán centristábbnak leírt szegmenseiben rejtőzik – szemben a szabadpiaci hozzáállással, mely pl. Friedrich Merz vagy a vállalkozói tagozat politizálásában mutatkozik meg. Na de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk egyelőre Laschet életpályájánál.

Egyetemi évek és az újságírás

A Münchenben és Bonnban töltött jogi egyetemi évei alatt Laschet megpróbálkozott az újságírói hivatással, egy még ma is népszerű bajorországi könnyűzenei rádiónál kezdett, később a bajor közszolgálati rádiónál folytatta, ezt a munkaadót megtartva aztán annak fővárosi tudósítója lett ismét a hazai, rajnai környezetében.

Még ezekben az években kezdte politizálását a párt ifjúsági szervezetében, a Junge Unionban, de párhuzamosan az akkor még Bonnban ülésező Bundestag egyik képviselőjének dolgozott. Innen származik szoros kötődése Rita Süssmuth egykori Bundestag-elnökhöz, aki már akkoriban is a fent megnevezett szociális irányvonalat követte, s akinek ezután beszédíróként dolgozott a pályakezdő Laschet.

Egyetemista, fővárosi tudósító, helyi pártember, aktivista és egyben képviselői munkatárs

– ez a felállás jól szemléli Laschet sokoldalúságát, rugalmasságát és munkabírását, de egyesek szerint mutatja is a rajnai szabadelvű hozzáállást, melyben az érdekeket és lojalitásokat flexibilisebben szoktak kezelni.

Jól mutatja ezt egy további ékes példa pályafutásából: A 30 évesen megszerzett főszerkesztői pozícióját egy egyházközeli kiadónál kisebb változásokkal (kiadó-ügyvezető), de megtartja a Bundestag-évei alatt is. Jogi szakvizsga nélkül, nem jogi, de politikai, publicisztikai, közéleti állomásokkal Laschet egy univerzálisan bevethető csodaszer, akinek gyorsan híre terjed Aachenben, de később egész Észak-Rajna-Vesztfáliában (NRW) is.

Ami viszont nem tűr flexibilitást, az a katolikus hit: Ebben Laschet hithű és elkötelezett, nem ritkán kiemelve a katolikus egyház világraszóló szerepét és erkölcsi vállalását a mai Németország közéletében.

Helyi, országos, európai és tartományi politika

Pár szóval ezekkel a szlogenekkel lehetne leírni Armin Laschet politikai pályájának stációit. Kevésbé szokatlan, hogy az országos politikában megjelenő személyiségek pályafutásukat a helyi közélet szintjén kezdjék, de ami Laschet esetén egészen különös, az az a tény, hogy

ő a politizálás minden szintjét megjárta,

a szintek között átjárt, s virtuóz módon alkalmazta az ott szükséges eszközöket, uralta az eljárásrendeket, magáévá tette az írt és íratlan törvényeket, szokásjogokat. 28 évesen városi önkormányzati képviselő lett, s innen az útja kitérők nélkül az országos politikába vezetett, ahol 33 évesen megörökölte egykori főnöke választókörzetét, melyet Kohl kancellár utolsó sikeres választásánál, 1994-ben, magabiztos 46%-kal tudott megnyerni. Érdekes módon Németországban a kommunális és országos duplamandátum megengedett, így 2004-ig maradt önkormányzati képviselő.

A Bundestag képviselőjeként nem volt rest a régi főváros elegáns Kessenich városrészében található, felkapott Sassella olasz étteremben több fiatal CDU-s képviselővel egyetemben szorosabb kapcsolatot fűzni az egy nemzedékhez tartozó fiatal zöld politikusokkal, előkészítve a CDU-t egy Helmut Kohl utáni korszakra. Ebben az időben még teljes mértékben elképzelhetetlen volt CDU-s körökben bármiféle kooperáció a zöld párttal. Ezeket a találkozókat a német köznyelv „Pizza-Connection” címszóval illette, de Laschet köreit ez nem zavarta, ők tudatosan építettek hidakat, kontaktokat, ismeretségeket egy velük világnézetileg sok mindenben nem megegyező, de emberileg elfogadható társasággal. Sokat mond, hogy a zöld delegáció részese volt az az Oswald Metzger, aki jó egy évtizeddel később csatlakozott a CDU-hoz és ma már a jobbos Tichys Einblick magazin berlini tudósítója. A csapatban található egyébként CDU-s oldalon Peter Altmaier, Norbert Röttgen, Hermann Gröhe, Ronald Pofalla, Thomas Rachel, Eckart von Klaeden.

Emberileg közelíteni a felebarátot, az az elv a politika sűrűjében sokszor feledésbe merül, de Laschet életének minden szakaszában vannak ilyen momentumok. Amikor miniszteri karrierje során megtudta, hogy török származású asszisztensének édesanyja súlyos betegséggel küzd, spontán lement a minisztérium elé, ahol a beteg hölgy éppen várt a lányára, s őt megölelve, jó egészséget és gyógyulást kívánt neki. Ez a jelenetet az egyszerű körülmények között élő bevándorló asszony azóta nem tudja elfelejteni, s nagyon is sokat jelentett számára.

Egy hasonló történés tanúi lehettek a már említett drámai CDU-ülés elött várakozó újságírok a minap. Egy az édesapját a koronavírusban elvesztő CDU-tag plakátokkal protestált az épület előtt, s leadni készült a párttagsági kártyáját, mondván a CDU-vezette kormánynak köszönhető az oltás késedelme, így az apja halála is. Laschet – karrierje döntő csatáját vívva – lement a portára, húsz percig elbeszélgetett az úrral, aki erre átgondolja döntését, s mélyen megrendült e emberi pártelnöki gesztus láttán. Biográfusa erre kitalálta a „Der Machtmenschliche” szófordulatot, ami a „Machtmensch” (hatalomember) szó továbbfejlesztése és

úgy érthető, hogy a „hatalom emberi embere”.

„Küzdelmek és győzelmek”

Wilfried Martens egykori EPP-elnök életrajzának mottóját mintha személyesen Armin Laschetre szabták volna. A CDU választási veresége 1998-ban, amikor Helmut Kohl elvesztette a 16 év után a hatalmat, egyben Laschet személyes kudarca is volt. Az éppen csak egy cikluson át birtokolt mandátumot egy szocdem nagyágyú vette el Laschettől, aki 37 évesen a rövid, de intenzív politikai pályája gyors végén találhatta magát – ha éppen egy hónappal rá nem került volna sor a meghatározó pártgyülekezetre, ahol döntöttek az európai parlamenti választás jelöltjeiről.

Történt ugyanis, hogy az épp pár hete politikai mandátum nélküli Laschet az ülésén a pártkörzet legkisebb helyi szervezete jelöltjeként egy szavazat többséggel befutó listás helyre került, s 1999 júniusában az észak-rajna-vesztfáliai CDU-s EP-lista nyolcadik helyezettjeként nyerte el azt a brüsszeli mandátumot, melyet addig felesége nagybácsija, Kurt Malangré birtokolt.

Teljesen lent, aztán megint fent – Laschet élete tele van ilyen váratlan fordulatokkal.

Másokkal ellentétben egy kudarc Laschet számára sose a vég, hanem egy újraindítás esélye,

egy tanulási és megértési folyamat. Sok ilyen kudarccal találkozunk még az életpályáján és főszereplőnk mindegyiken karakán módon felül tudott kerekedni. Beleilleszkedik a képbe az 1999 őszén történt eset, ahol Laschet 88:87 arányban veszít az aacheni CDU elnökségéért folytatott szavazás alkalmából, de 2001-ben az 1999-es győztes váratlanul, ellenjelölt nélkül kikap, majd Laschet ezt követően egyedüliként indul el a megüresedő helyért és nyerni tud.

„Török-Armin”

A sikeres EP-újrázást követően Laschet élete megint egy váratlan fordulatot vesz. 2005. május 22-én Németországot egy politikai földrengés rázza meg. Egy olyan esemény történt, melynek emlékeitől még a kimért és rutinos CDU-sok akár másfél évtized távlatából is libabőrösök lesznek. Az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásokon teljesen meglepően olyan mértékben kapott ki a kormányzó SPD, hogy 39 év után ismét polgári kormányzásra kerülhet sor a tartományi fővárosban, Düsseldorfban.

De nemcsak ez – látván, hogy hatalma országosan megingott a tartományi vereségtől, még a választás éjszakáján Gerhard Schröder (SPD) szövetségi kancellár előre menekül és bejelenti, hogy fel akarja oszlatni a Bundestagot, hogy új szövetségi választásokra kerülhessen sor. A hazárdjáték nem sikerül,

Schröder néhány hónappal később elveszíti az előrehozott választásokat, és nem sokkal később megkezdődik Angela Merkel hosszú kormányzása.

Időközben az európai parlamentben kitartós munkájával igen gyorsan jó hírnevet szerzett Laschet egy vissza nem utasítható ajánlatot kap: Legyen integrációs miniszter Düsseldorfban, egyben az első Németország-szerte! Laschet, aki már korai évei során mindig körültekintően épített szövetségeseket, keresett kapcsolatokat, közvetített eltérő álláspontok között, itt egy olyan kihívással találkozott, melyben gyorsan bele lehetett volna bukni, de ő képes volt arra, hogy itt is reputációt szerezzen, s sikerrel járjon. NRW-ben ugyanis nagyon sok török vendégmunkás és leszármazottja él, s sok a halmozottan hátrányos helyzetű körzet.

Laschet ezt a feladatot is bravúrosan végzi, közmegállapodással és egyöntetűen így látják ezt sokan a mai napig, kiváltképp török közegekben. Gondoljunk csak rá, van még egy ország, ahol az integrációval foglalkozó politikus később még kormányfőként is egy sikeres politikát tudott megvalósítani: Ausztriában Sebastian Kurz személyében.

Tripla bukás – és aztán?

2010-ben az öt éve éppen csak útnak indított konzervatív forradalom NRW-ben gyorsan megtorpant, a polgári koalíció a tartományi választások során megbukott, visszatért a szocdem-zöld kormány, a CDU-s miniszterek munka nélkül maradtak (első bukás). Ellenzékben a frakcióvezetőség az a stallum, melyből lehet érvényesülni. Laschet erre jó eséllyel indul, de bekavar a képbe Karl-Josef Laumann, a nagyhatalmú CDU-s szociális szárnyának vezetője, aki 34:32 arányban üti ki az örökös másodikat, Armin Laschetet (második bukás).

De mit csinál Laschet, aki sose adja fel? Simán jelölteti magát Jürgen Rüttgers leköszönő miniszterelnök távozása után a CDU észak-rajna-vesztfáliai elnöki pozíciójára, amiben a párt nagyágyúi támogatnak. Úgy néz ki, hogy Laschet gond nélkül befut. De erre megint belesétál valaki a szépen elrendezett harmonikus képbe: Most éppen a szövetségi környezetvédelmi miniszter Norbert Röttgen rontja el az egészet, kikényszerít egy a párttagság körében megrendezett szavazást, amit aztán fölényes 55%-kal nyer meg (harmadik bukás).

Most már biztos, hogy a kemény ötéves ciklusban Laschetnek nem osztanak lapot. Talán majd a következő választások után. Na, de addig mi lesz?

Laschet marad egyszerű képviselő, s várja a Rajna továbbcsordogálását.

2012 márciusában aztán teljesen váratlanul belebukik a balos kormány egy büdzsévitába. Norbert Röttgen készen áll a csúcsjelöltségre, tartományi miniszterelnök akar lenni – de a csúnya 26%-os történelmi CDU-vereséggel nemcsak hogy miniszterelnök-jelöltként bukott meg, de a CDU NRW elnökeként is, ráadásul Merkel asszony hallatlan módon ki is rúgja szövetségi miniszterként.

Most Röttgen fekszik a padlón. És Laschet újra elindul a tartományi pártelnöki pozícióért, immár nyer és ő lesz a legnagyobb tartományi pártszervezet első embere. Most már csak Karl-Josef Laumannt kell felfele buktatni, ami 2013 őszén meg is történik, államtitkári kinevezést kap Merkel kormányában. Ezzel a frakcióvezetőség Armin Laschet kezébe kerül, ő pedig készül a következő választásra.

Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke

A sokáig lenézett Armin Laschet viszont mindig küzd, és szépen, de biztosan halad előre. NRW-s pártelnökként ő képviseli a CDU legnagyobb tartományi szervezetét, frakcióvezetőként ő az ottani ellenzék vezére, s építi kapcsolatait szorgosan. Hogy sokan nem veszik komolyan, nem tartják esélyesnek a népszerű Hannelore Kraft (SPD) miniszterelnök kihívójaként – ez őt nem érdekli. Csak csinálja a dolgát és a problémákat, kétségeket szelíd mosolyával elintézi. A német nyelv erre Kohl kancellár eme tulajdonsága során az „aussitzen” igét használja, ami magyarul azt jelenti, hogy csendben kivárom, amig a probléma magától megoldódik. Kraft a 2017-es kampányban hibázik, önteltnek, unottnak és fáradtnak mutatkozik, ez örök hiba – a CDU és FDP pedig váratlanul besöpri a választási győzelmet, holott az csak az FDP nagyon erős szereplésének köszönhető, de pont hajszálpontosan megvan a többség.

A győzelem túlmutat önmagán: Néhány hónappal később szövetségi választásokat tartanak és az éppen csak szociáldemokrata kancellárjelölté avanzsált Martin Schulz addig megállíthatatlannak tűnő kampányát a tartományi vereség teljesen összezavarja. Az SPD zuhanórepülésbe kezd a közvélemény-kutatásokban, és többé nem képes megközelíteni a CDU/CSU-t. Merkel végül negyedjére is simán nyer, részben Laschetnek köszönhetően.

Laschet viszont akkoriban Németország legnagyobb tartományi kormányának miniszterelnöke lesz, de csak egy szavazat előnnyel. Az NRW-parlamentben 199 képviselőből 100 a polgári oldalé – pont ennyien szavazzák meg 2017 tavaszán Laschetet. Ő most a legnagyobb német tartomány miniszterelnöke is,

ami talán a kancellár után a legnagyobb önálló hatalommal bíró pozíció az egész országban.

Mindezen túl pont egy olyan kormányt vezet, mely a polgári oldal mindenkori álma: CDU-FDP-koalíció Helmut Kohl alatt is működött, de ma már Laschet az egyetlen, aki egy ilyen konstellációban kormányoz, máshol a CDU már gyakorlatilag mindenkivel összeállt, a zöldekkel, a szocikkal, s persze a liberálisokkal, kettes-hármas felállásokban, de messze-messze a polgári többség ideájától.

CDU-elnökség és kancellárjelöltség

Amikor Angela Merkel 2018-ban nem indult már CDU-elnökként, sokan úgy látták, eljött Laschet ideje. De Laschet ismeri a politika finommechanikájának a kényes működését és működtetését. Tudja, hogy a még három évig regnáló örök kancellár árnyékában nem tudna érvényesülni, s felszálló csillaga gyorsabban elhullana mint az éjszakai fény. Engedi a többieket harcolni, s miután Jens Spahn és Friedrich Merz személyében két tartománybéli jelölt van, még azt is el tudja érni, hogy NRW ne foglaljon állást, a szavazást lelkiismeret kérdésnek beállítva. Annegret Kramp-Karrenbauer lesz a CDU elnöke, aki aztán egy röpke év alatt meg is bukik, konfliktusba keveredve Merkellel.

A második esély embere – így hívják sokan Laschetet és ő most formába hozza magát, nekilendül és

2021 januárjában nyer Friedrich Merz és a már jól ismert Norbert Röttgen ellen.

A kancellárjelöltség már csak egy karnyújtásra van, itt még meg kell küzdeni a bajor miniszterelnökkel, Markus Söder CSU-elnökkel. A harcias küzdelemben pont a már kétszer kikapott Merz és prominens támogatói állnak ki Laschet mellett, visszafizetve annak korrekt és emberi magatartását. A jól ismert Norbert Röttgen, akinek támogatói még három hónapja megválasztották Laschetet, a CDU-pártelnök ellen foglal állást. Laschet sztoikus nyugalommal hallgatja végig a gyakorta éles kritikákat jelöltsége ellen.

A drámai hatórás CDU-elnökségi ülés végére, 78%-kal megszavazzák a jelöltséget, számos kétségük és Laschet krónikusan rossz közvéleménykutatási eredményei ellenére. De viszont ismerik Armin Laschet emberi és szakmai kvalitásait. Laschet most már megérkezett fentre. Innen már „csak” egy szövetségi választást kell megnyernie. Csak.

Szerző: Bauer Bence 

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nálunk a lölők lopnak kitartóan és gátlások nélkül.

Másban nem kitartóak.
De ugatnak a keresztényerkölcsökről meg a Tízparancsolatról (!) nekünk.

Csakis "nagyon katolikusnak" érdemes lenni, mert a nem "nagyon katolikusnak" sem pogány, sem keresztény öröme nincsen.

Nem olvastam végig, kb. 10 másodpercig tartott, míg átmentem rajta.
Egyetlen soron akadt meg a szemem - ez a gyorsolvasás, vagy valami hasonló:
"Származás és szocializáció" - ezt úgy rohanta le a szemem:
Származás és sterilizáció - úgy értve, hogy ez a jó ember POLITIKAILAG MÁR JÓ ELŐRE STERILIZÁLVA LETT.
Erről a nemtudjukki Sorosok nyilvánvalóan a sterilizálófékek beépítését többszörösen elvégezték.

Aki sose adja fel. Merkel második kiadás?

Köszi. Annál is inkább, mert én nem követem ennek a megnyomorított társadalomnak az esetlen küszködését a kényszerekkel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés