Azt állítja a hazai egységesített baloldal, hogy ők sohasem beszéltek az oltások ellen.
„Azt állítja a hazai egységesített baloldal, hogy ők sohasem beszéltek az oltások ellen. Hiába bizonyítja ennek az ellenkezőjét számtalan cikk, videó, hanganyag és saját maguk által legyártott dokumentum, petíció, országgyűlési indítvány, kötik az ebet a karóhoz minden kézzelfogható tény ellenére, hogy hamisak az ellenük felhozott vádak. Néha azzal próbálnak érvelni, hogy ők csupán a keleti, értsd kínai és orosz vakcinát kifogásolják, a többivel nincsen bajuk.
Azt az európai gyógyszerügynökséget állítják be kimondva-kimondatlanul etalonnak, amely – nyilvánvalóan politikai megfontolásokból – impotens módon képtelen hónapok óta szakmai véleményt kialakítani a sok-sok millió embert megmentő, bizonyítottan sikeres, hatékony orosz és kínai oltóanyagról. Nem gyanús a beteges uniós szervilizmusban szenvedő baloldali stréber politikusoknak, hogy például Kínában lényegében felszámolták a koronavírus-járványt? Hát mit gondolnak ezek az elmebajnokok, üresfejű janicsárok, hordópolitikusok, minek köszönhető ez a siker? Ha nem a rútul legyalázott keleti vakcináknak, akkor szerintük minek?
Legyünk optimisták! Eljuthatunk így oda, hogy szándékaik dacára baloldali politikusok is lehetnek az oltás akaratlan kampányarcai. Akik személyes példájukkal demonstrálják, hogyan lehet valaki oltásellenesből oltáspárti – már persze ha saját magáról, saját beoltásáról, védelméről van szó. Most már csak az kellene, hogy ne csak a saját életüket féltsék, hanem azokét a százezrekét, milliókét is, akiket még mindig le akarnak beszélni a regisztrációról és az életet jelentő oltásról. Aki az egyik vakcinát támadja, az mindegyiket támadja. Azt pedig sajnálatosan már nem lehet meg nem történtté tenni, hogy sokan az ő féktelen demagógiájuk miatt utasították el az oltást és estek áldozatul a járványnak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
