„Magyarországon nem influenszereken múlik a környezettudatosság” – kutatásvezető a Makronómnak

Miért készítettek kutatást éppen a Föld napjára?

Minden évben április 22-én van a Föld napja, amit Magyarországon 1990 óta tartunk. Az ötletet 1969-ben az UNESCO konferenciáján vetették fel, első ízben pedig 1970. március 21-én rendezték meg. A bolygó megbecsülését célzó világnap végül áprilisban, a megújuló természet havában találta meg végső helyét a naptárban, amelyhez ma már számos esemény kapcsolódik. Ezek közé tartozik például, hogy civil szervezetek, helyi önkormányzatok, iskolák és óvodák fát ültetnek, rajzpályázatot hirdetnek, a közösségek megtisztítják a környezetüket.

a Föld megóvását pedig Áder János köztársasági elnök legfőbb közjogi méltóságként is képviseli. Ezek azok az előzmények, amelyek önmagukban is elegendőek lennének, hogy a téma kapcsán kutatást végezzünk, azonban a jövő izgalmas lehetőségeket tartogat számunkra. Ezért készítettünk felmérést arról, hogy mit gondolnak a magyarok a 2030-as klímacélról, versenyképességről, fenntarthatóságról.

Milyen helyet foglal el hazánk a nemzetközi trendekben, a klímavédelem terén?

Magyarországot az öko-pragmatizmus jellemzi, szemben a nyugaton tapasztalt zöld divatirányzattal, amelynek szélsőséges képviselői odáig merészkednek, hogy

Mi itt a Kárpát-medencében erre mondjuk azt, hogy jó dolgukban nem tudják, mit kezdjenek magukkal. A magyarok gyakorlatias hozzáállása viszont egy olyan tulajdonság, amit nem érdemes figyelmen kívül hagynia annak sem, aki szerint a márkázott csomagolásba bújtatott zöldpolitikát importálni lehet hazánkba. Nálunk ugyanis nem igazán értelmezhető az, amit Európa egyes országaiban csinálnak, ezért sem kérünk belőle.

Telis-tele hitelességi és egyéb kérdésekkel. Színjáték. A magyar embert viszont nem lehet elkábítani ilyen mesterkélt performanszokkal. Mi a saját utunkat járjuk, ami egyrészt időtállóbb, másrészt célravezetőbb és olyan, mint amit védünk vele: természetes.

A Greta-jelenség alatt mit kell érteni?

2019 nyarán, amikor Európa-szerte egyre hangsúlyosabbá vált a téma, akkor arról beszéltem, hogy nálunk a teremtett világ megóvásának kérdéseire nem adhatnak valódi választ a zöld világmegváltók, jóval nagyobb teret kellene engedni a hagyományos értékeknek, a józan, életszerű megoldásoknak. Ennek okát azóta is abban látom, hogy a magyar családok természetesen környezettudatosak és ezért lehetett az, hogy

Nem idolt kell gyártani, és ezzel kielégíteni az elit és a tömegek igényét a látszatra, hanem önazonosan kell jobbnak lenni annál, mint amilyenek tegnap voltunk. Ez persze sok munkát igényel, de megszoktuk. Ehelyett a felépített zöld világmegváltó karakter olyan mint a popsztár, akit mindenki ismer, de senki nem bízná rá az életét.

Az egyszer használatos zöldslágerrel szemben nálunk természetszerető népdalokat hallanak a gyerekek a családokban. Ezek szülőről gyerekre szállnak. Ha valami, akkor ez fenntarthatóság! A teremtett világ megbecsülése ugyanis ezáltal a lelkünkbe van írva, számunkra természetes.

A szó legnemesebb értelmében Földközeliek vagyunk. A lehetőség pedig benne van a magyarokban, hogy öko-példává váljunk gazdasági szinten is. Ehhez persze továbbra is sok-sok munkára van szükség, de ez eddig sem volt hiábavaló, idővel pedig egyre látványosabban fog megtérülni.

Milyen következtetéseket vont le a kutatásból?

A Föld napja alkalmából végzett kutatásunkból az derül ki, hogy a magyarok többsége fontosnak tartja a környezet védelmét, és azt is, hogy az eredmény kézzelfogható legyen.

és durván rájátszik a dologra, mondhatni hülyíteni próbálja a fogyasztókat. Nekünk magyaroknak viszont egyaránt fontos, hogy óvjuk a bolygót, a ráfordított energia megtérüljön, nem elégszünk meg a látszattal, átlátunk a szitán. Ez is az öko-pragmatikus hozzáállásról tanúskodik. Ezért a többség olyan gazdaságstratégiát tart célravezetőnek, amely egyszerre természetbarát és az életszínvonalat is javítja. Ehhez azonban szükség van egy fenntarthatósági és versenyképességi programra, hogy a 2030-as klímacél bővülő gazdaság mellett is elérhető legyen. Matolcsy György jegybankelnök már két évvel ezelőtt, 2019 júniusában arról beszélt, hogy „a természetben is a fenntarthatóságra, a fenntartható modellre kell törekedni, akárcsak a gazdaság, a társadalom területén”, idén márciusban pedig a 10-20 évre előretekintő, nemzeti versenyképességi és fenntarthatósági programot hiányolta és ennek megalkotását sürgette.

Hasonlóképpen ennek szükségességéről beszéltem magam is egy interjúban, hogy a 2030-as célok elérése kapcsán először is fel kell mérni, hogy jelenleg milyen a társadalmi támogatottsága egy leendő fenntarthatósági és versenyképességi programnak. A mostanra elkészült kutatás pedig megerősíti azt a véleményt, miszerint egy fejlődő gazdaságnak égető szüksége van versenyképességi és fenntarthatósági programra ahhoz, hogy a várt bővülés mellett is elérhesse a 2030-as klímacélt.

Vagyis az egyre felértékelődő klímacélt a gazdaság és a volumen visszafogásával nem lehet fenntarthatóan elérni, csak a környezeti lábnyom fajlagos csökkentése, az erőforrás-felhasználás hatékonyságának növelése lehet hosszú távon is célravezető. A szabad piac logikája miatt is egyedül ez az út az,  ami valóban járható. A magyar ember gyakorlatiassága pedig tovább erősíti ezt a szuverenitási szempontot. Meggyőződésem, hogy duplán kifizetődő, ha tudatos döntéseinkkel, odafigyelve az erőforrások hatékony felhasználására mindennap óvjuk környezetünket. A kutatás fontos megállapítása, hogy csak a természettel egységben teremthetünk igazi értéket. Mi magyarok ehhez egészen közel állunk, jó úton haladunk, de egy jó tervre még szükségünk van, hogy ne tévesszük el az irányt és célt érhessünk.