A család az valóban család

„A család hagyományos fogalmán – ha az európai kultúra két legfontosabb forrását, az antikvitást és a kereszténységet tekintjük – olyan természetes közösséget értünk, amelyben egy férfi egy másik nővel alkot érzelmi és gazdasági közösséget a gyermeknemzés és -nevelés céljából. Minden más, ettől eltérő családértelmezés posztmodern konstrukció, mesterséges erőlködés csupán. Ugyanezt mondja a zsidó kultúra is.

A szivárványcsaládok felemelkedése – ami független a szexuális vonzódás természetétől – az emberi gőg (hübrisz) szembenállása a teremtett világgal, a hagyományokkal és a normalitással. Mikor a szivárványcsaládok »hasznáról« értekeznek az anarchisták, a szélsőbalosok és a ma élő liberálisok, akkor illene kellő alázattal az érveik mellé biggyeszteniük, hogy olyan múltbéli gyökerek nélküli materiális konstrukciókról beszélnek csupán, amit lehet hirdetni, de nem lehet a tolerancián túli trendiség középpontjába helyezni.

Nem a homoszexualitásról, nem a nemi vonzódás számos formájáról, nem a nemi identitásról vagy irányultságról, de nem is az együttélési formákról van szó, amikor a hagyományos család védelme kerül egy filozófiai vagy politikai cselekvés fókuszába. Hisz az, hogy kit és kivel köti össze érzelmi léte, kibe szerelmes, kihez vonzódik nem megítélhető, és nem is szabad ezért bárkire se jót, se rosszat mondani. (Ez a valódi tolerancia alapja.) Nem a nemi vonzódás dönti el az ember jellemét.

Amikor tehát a családról beszélünk, akkor arról a nagybetűs, társadalmilag, jogilag és gazdaságilag is értelmezhető közösségre gondolunk, ami a legalapvetőbb szocializációs kerete minden generációnak, nem pedig arra, hogy kinek mi a vonzódása. A kettő két különböző kategória. Pontosan a szélsőbalos propaganda célja az, hogy a kettőt, a toleranciát és a család fogalmát összekeverjük.”