Miért pártmédia egy sajtóorgánum, ha nem ellenzéki?

„Ön szerint a KESMA nem a kormány üzeneteit közvetíti?

Meséljék már el nekem egyszer, hogy az önök logikájában miért kapásból kormánypárti, sőt, pártmédia, ha egy sajtóorgánum nem radikálisan ellenzéki vagy kormánykritikus?

Kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: nem számít ön szerint a sajtószabadság korlátozásának, hogy Fidesz-közeli befektetők felvásárolták, és a Fidesz politikai céljainak megfelelő irányba állították a fél médiát?

Sajnos nem vásárolták fel a fél sajtót, bár komoly befektetéseik voltak. A KESMA egy fontos szereplője a magyar médiavilágnak, de ha a közélet alakítása szempontjából bármilyen módon releváns sajtótermékeket nézzük, akkor komoly baloldali, liberális fölény van, még messze vagyunk bármifajta egyensúlytól. Haladunk afelé. Magyarország esetében azt a tényt állítja be a baloldal és a médiamunkás holdudvara itthon és külföldön egyaránt a sajtószabadság sérelmének, hogy plurális sajtóviszonyok jöttek létre, megszűnt a baloldal és a liberálisok évtizedes sajtóhegemóniája.

Pedig még a miniszterelnök is azt mondta, hogy politikagilag, ideológiailag nagyjából kiegyenlített a helyzet a médiában.

A polgári, nemzeti, kereszténydemokrata politikai nézeteket vallókkal szemben nem előítéletek alapján, nem zsigeri módon és radikálisan negatívan elfogult orgánumok halmaza, befolyása kisebb, mint a másik halmaz. Ráadásul, a sajtó befolyása nem az orgánumok darabszámán, hanem azok elérésén, a hangerején múlik. Ma az ellenzéki média hangereje azért is erősebb, mert az ellenzék már évtizede teljesen töketlen, és az ellenzéki politikacsinálást az ellenzéki sajtó vette át, pótolja.

Akkor tehát az, hogy a Fidesz megvette a fél médiát, de a kiadványainak kisebb a hangereje, azt jelenti, hogy mégsem voltak annyira jól átgondoltak ezek a befektetések?

Semmit nem vett meg a Fidesz. 55 éves leszek nyáron, én a gazdasági életben mindeddig egyetlen szereplőként voltam csak jelen: fogyasztóként. Soha semmilyen üzleti aktivitásom nem volt, ezért túlzott magabiztosság lenne a részemről akár csak egy sarki drogériát működtető mikrovállalkozás üzleti tevékenységével kapcsolatban tanácsot adni.

Szerintem az egész megközelítésük torka ott véres, hogy érdekes módon soha semmilyen vizsgálódás, érdeklődés, rákérdezés nincsen a függetlennek, vagy kormánykritikusnak kikiáltott, valójában ellenzéki sajtótermékek tulajdonosi viszonyaival kapcsolatban. Ezeknek az orgánumoknak a tulajdonosai minden gyanú felett állnak, ezt a tulajdonosi világot illetően soha nincsen szó politikai hátsószándékról és kapcsolatrendszerről, ezek az emberek már szinte Terézanyák, akik kizárólag az elképesztő társadalmi felelősségvállalástól vezérelve égetik el a pénzüket veszteséget hozó tevékenységekben, és soha életükben még csak nem is találkoztak ellenzéki pártvezetőkkel, nem volt semmilyen kapcsolatuk a baloldallal. A másik oldalon pedig mindenki kormányközeli, Fidesz-barát, és a tulajdonukban lévő sajtótermékek legkevesebb kormánypártiak, de inkább pártmédiaként működnek. Ez is a szokásos kettős mérce.”