Róma, 2021 húsvétján: sétálok egyet a kihalt Szent Péter téren, betérek az üresen kongó bazilikába, elmondok egy imát Michelangelo magányos Pietàjánál, majd felmászok a kupolába. Rajtam kívül sehol egy teremtett lélek,
egyedül tekintek le a magasból a városok királynőjére, Rómára.
Ha pár évvel ezelőtt írom le ezeket a sorokat, akkor valószínűleg posztapokaliptikus benyomást keltettek volna. De 2021-et írunk. Ez itt már a megszokottá vált valóság, a nyarat leszámítva egy teljes éve. Húsvétkor is.
Nem teljesen így képzeltem életem első húsvétját Rómában. Az örök városban, a pontifexek székhelyén, ahol több mint kilencszáz felfelé meredő templomtorony teszi kézzelfogható valósággá a kapcsolatot ég és föld között, amely a keresztény világ legnagyobb ünnepén zarándokok százezreit vonzza, a szent három napot idén változó fokozatú szigorú korlátozások, zárt ajtós pápai programok, a város zarándokok nélküli magánya jellemezte.