Végel, a hamis próféta

2021. március 29. 11:15

Pósa Károly
Magyar Nemzet
A délvidéki kulturális diskurzust is teljesen megfertőzte a kirekesztő liberalizmus.

„Két Kossuth-díjasunk van. Írók. Majdnem egyívásúak, nyolcvanévesek. Tolnai Ottót személyesen ismerem, földim. Régen láttam, visszavonultan él. Tolnai Ottó erkölcsi érzéke nekem példás. Már nincs köze sem a magasan szárnyaló ideálokhoz, sem a pocsolyák felszínét súroló hétköznapi ostobaságokhoz. Nyugalmat akar. Érezni szeretne, és talán megérteni valamit abból, amit eddig még nem sikerült megértenie. Néha Palicson, néha a tanyáján időz. Ha csendesen ücsörög is az íróasztalánál, aligha a jelenre, inkább a múltra fókuszál.

A másik érdemesültet csak közvetve ismerem. A kilencvenes évek elején a tartalékos katonai frontszolgálat, vagyis Vukovár meg Szentlászló pokla elől sokadmagammal Magyarországra szöktem. Hontalanként portrékat rajzoltam aluljárókban, később pedig a református egyház kiadójánál raktári segédmunkásként dolgoztam. A havonta kipostázott kiadványok, új kötetek közé az újvidéki író csomagjába rendszeresen belecsempésztem valami apróságot: kézműves könyvjelzőt, naptárkát, zsoltáros zsebkönyvet, amelyekhez egyházi képeslapot írtam: Végel Lászlónak tisztelettel, egy délvidéki olvasója. Akkoriban ugyanis majdhogynem felnéztem Végelre.

Miként Budapesten anno Konrád György, úgy az újvidéki Végel László is folyton kivetkőzik a méltán kívánatos írói semlegességből, és a fősodrú politikacsináló szerepkörében akar tetszelegni. Érdemeit, képességeit messze meghaladó módon prófétál. Visszatetsző, amit művel. Végel a minap egy szerb lapnak nyilatkozott, s hogy mekkora szereptévesztésben szenved, arra a délvidéki magyar olvasóközönség hangos nemtetszése megfelelő választ adott. »A szerb ellenzéknek figyelemmel kell kísérnie mindazt, amit a magyarországi ellenzék tesz, amely három katasztrofális vereséget követően is képes volt talpra állni és egyesülni« – nyilatkozta Végel László író a Tačno.net hírportálnak, majd a jeles férfiú abbéli meglátásának adott hangot, miszerint »Orbán Viktor aranykora a végéhez közeledik«. Merthogy a nacionalizmusoknak befellegzett, a vezető réteg »félelemben él«. Bájos, ugye?

Röszkétől délre pontosan tudja a bácskai-bánáti nemzetrész, ki az, akinek sokat köszönhet, és ki az, akinek soha nem szavazna bizalmat. A többiek meg? Csak hadd duzzadjon a fősodrú eszmétől az életművük vitorlája! A hajóik orra keletről most a fényességes nyugatra mutat, rakterükben a haladónak mondott, demokratikus poggyászukkal. Épp csak a délvidéki magyarság iránti felelősség hiányzik abból.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Együtt kell élnünk olyanokkal, akiknek a gondolkodásmódja számunkra:
1. Teljességgel érthetetlen, felfoghatatlan, megfejthetetlen.
2. Betegek és betegségüket szórják őrült módon maguk köré a világra.
Csak sajnos, ezzel magát a környező, mindennapi világot teszik őrültté, mert ahogy a mondás tartja, a hangosnak mindenhova elér a szava, a csendesnek semeddig.
Mindenkinek azt ajánlom:
az érvek nélküli kinyilatkoztatásokra NE FIGYELJÜNK ODA, inkább építsük magunkat és ezzel szálljunk szembe ezekkel az "igazságbajnokokkal" minden lehetséges platformon és módon.
PL., MINT A BUDAVÁRI LAKOSOK TETTÉK-TESZIK A DW-RIPORT KAPCSÁN, azt nem szabad megengedni, hogy a gonoszé legyen az utolsó szó.
NE A GONOSZÉ LEGYEN AZ UTOLSÓ SZÓ, HANEM AZ IGAZAKÉ.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés