Történelemoktatás Szily László részére

„Ezt senki más nem írhatta meg. Ennek pontosan így kellett történnie. Arról van szó, hogy a lengyel–magyar barátság napján jött Szily László a 444-ből, és megírta, amit neki – és csak neki – azon a napon meg kellett írnia.

Ugyanis ez egy embertípus.

Aki mindent összeken saját magával. Mint a területét vizeletével kijelölő róka vagy a bűzmirigyével összekenő borz. Vannak korok, amelyekben ezeket eltakarítják. Ezek az erős, magabíró és magabízó kultúrák időszakai. És vannak korok, amelyekben ezek a »divatos fickók«, a »jópofák«, a »haladók és a modernek«. Ezek a hanyatló, beteg, végelgyengült, rothadó civilizációk időszakai.Nekünk sajnos ez utóbbi jutott.

Így kénytelenek vagyunk együtt élni Szilyvel is, aki szerint »Mit jelent az, hogy két nép egymás jó barátja? Egyfelől jellemzően semmit, hiszen ez csak egy üres szlogen, és az ember eleve csak más embereknek lehet a barátja, elvont fogalmaknak nem.« Továbbá Szily szerint »A bullshitgyanús népszintű jó barátság a gyakorlatban ugyanis leginkább közös röhögést jelent. Vannak ugyanis, akikkel úgy általában jobban tudunk együtt röhögni, mint másokkal.«”