Szabadság, küzdelem

2021. március 10. 14:36

Hegedűs Zoltán
Mi, magyarok szeretjük a döntéseinket saját magunk meghozni, és nem másokhoz alkalmazkodni.

Kevés olyan fogalom van, amely annyira megfoghatatlan és sokrétű, mint a szabadság. Másként definiálja a filozófia, a teológia, a szociológia, a politológia, másként a jog, mást jelent az egyénnek és mást a közösségnek.

Az idegen nyelvek legtöbbje a szabadság kifejezésére több szót is használ. Sok nyelvben külön szavak vannak az egyéni és a közösségi szabadságra. Érdekes módon a magyarban csak egy kifejezést használunk. Mi több, a nyelvünk a munkahelyi szabadságra, a vakációra is ugyanezt a szót alkalmazza. „Nyáron kiveszem a szabadságom” – szoktuk mondani. A magyar nyelv szókincse igen gazdag, szavaink nagy részének több szinonimája is van. Mindezek fényében érdekes, hogy pont ebben az esetben ugyanazt a szót használjuk a vakációra és a szabadságra mint elvont fogalomra. A nyelvek talán mindegyike teljes mértékben különböző szavakat alkalmaz a vakációra, még a szótövük sem azonos. Hogy nálunk miért egy szó van a két fogalomra? Az igazat megvallva: nem tudom. Talán – bár inkább ez csak naiv okoskodás – azért, mert mindkét kifejezés érzelmi alapja a külső kontroll – főnök vagy megszálló birodalom – nélküli állapot. Azaz mi úgy vagyunk vele, hogy a szabadság az, ha a döntéseinket saját akaratunkból hozhatjuk meg.

A magyarok – ezt több kutatásban is megállapították már – a környező népekhez képest is sokkal individua­listábbak. Ennek vannak árnyoldalai, de szó se róla, követ­kezménye az is, hogy nagy a szabadságszeretetünk. Szeretjük a döntéseinket saját magunk meghozni, és nem másokhoz alkalmazkodni. És ha nincs a kezünkben a döntés lehetősége, akkor hajlandók vagyunk harcolni is érte. A történelmünk utóbbi ötszáz évében ezt sokszor meg is kellett tenni. Szinte folyamatosak voltak a szabadságküzdelmeink. Mohácstól kezdve nem volt évszázad, amikor ne küzdöttünk volna érte. A végvári vitézek, az erdélyi fejedelmek, Bocskaiék, Rákócziék, a negyvennyolcas hősök és az ötvenhatos pesti srácok is mind azért harcoltak, hogy a saját dolgainkról mi magunk dönthessünk. Aztán harmincegy évvel ezelőtt eljött az idő végre. Ismét a magunk urai lettünk. Azóta kicsit magától értetődővé is vált a dolog.

Nyitókép: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés