Gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy 1848–49-ben a magyarok és a nemzetiségek harcoltak egymással. Ez ebben a formában meglehetősen egyoldalú álláspont.
Paár Ádám írása a Mandiner hetilapban.
„Azt hihetted, Angliában vagy, és nem Erdélyben” – vetette papírra Alexandru Papiu-Ilarian huszonegy éves román joghallgató, miután tanúja volt a marosvásárhelyi magyarság ünneplésének 1848 márciusi napjaiban. Később ugyanez a Papiu-Ilarian és társa, Ioan Buteanu ügyvéd petíciót fogalmaztak meg, amelyben Magyarország és Erdély unióját csak a román nemzet elismerésének fejében tartották támogathatónak. Buteanu korábban Teleki Sándor gróf titkára volt, és személyesen agitált az országgyűlési képviselővé választásáért. A reformellenzéki Telekit részben román kisnemesek szavazataival választották meg a Kővárvidék képviselőjévé. Buteanu később Avram Iancunak, az érchegységi román felkelők vezérének harcostársa lett, majd 1849 májusában Hatvani Imre magyar szabadcsapat-parancsnok fölakasztatta. A felkelők pedig megölték Kossuth román békekövetét, Ioan Dragoșt.
A történelmi események dinamikájával magyarázható, hogy két olyan román jogász, aki rokonszenvezett a magyar reformellenzékkel, eltávolodott a forradalomtól. Esetük nem egyedüli. Nemcsak a magyarok érezték úgy 1848 kora tavaszi napjaiban, hogy a metternichi rendszer bukásával minden álmuk megvalósulhat, hanem a magyarokkal együtt élő népek is. Néhányan azonban csalódottságukban a császártól és nem a magyar kormányzattól várták követeléseik teljesítését.
1848. március 15-ét, Petőfi Sándor Nemzeti dalát, a 12 pontot nemcsak a magyar, hanem a román, szerb, szlovák nemzetiségű lakosság is örömmel fogadta. A jobbágyfelszabadítás, az úrbéri terhek eltörlése még inkább érdekében állt a nemzetiségi lakosságnak, hiszen nagy részük paraszt volt.
Gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy 1848–49-ben a magyarok és a nemzetiségek harcoltak egymással. Ez ebben a formában meglehetősen egyoldalú álláspont. Az országban élő hét nagy és tizenegy kisebb nemzetiségnek csak egy részével romlott meg a magyar kormány viszonya: három és fél nemzetiség fegyveres erőivel történtek katonai összecsapások, és két konfliktus inkább tekinthető regionálisnak. A délvidéki szerb felkelők és határőrök, az Erdélyi-érchegység román felkelői, valamint a dél-erdélyi szász felkelők sok gondot okoztak a magyar kormányzatnak és haderőnek; a szerb és a román felkelők mészárlásai pedig a védtelen – többségében magyar – polgári lakosságot sem kímélték. Az előző háromnál erőtlenebb szlovák népfelkelés kifulladt volna a császári tisztek és hatóságok szervezése nélkül.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Kelemen Hunor szerint Erdély ma már biztonságos, fejlődő régió – egyre több külföldön élő magyar dönt a hazaköltözés mellett.
Összeszedtük a hét legolvasottabb híreit. A magyar válogatott sorsa továbbra is sokakat érdekel, főleg, hogy egyesek szerint nem veszett el minden remény.
Az 1825 után induló reformmozgalomnak kettős célja volt: felzárkóztatni az országot Európa nyugati részéhez, illetve megvédeni a nemzeti érdekeket a birodalmon belül nyelvi-kulturális téren és gazdasági önállóságban.
Telt házas kerekasztal-beszélgetés a Magyarságkutató Intézetben Erdély román elrablásának évfordulóján.
Szondy Zoltán Orbán Viktor székelyföldi víziójáról is beszélt.
Óriási felvonulás volt Bukarestben.
A jelölt személyéről szombaton döntött a Szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
