A baj és a komolyság mindazonáltal a Jobbik által kiadott közleménnyel (!) jelent meg a történetben – ebben ugyanis már olyasmiket lehetett olvasni, mint pl. „kollégánk egy leltározás (!!) közben akadt rá a füstgránátra”, amelyet előbb mint „sztaniolpapírba csomagolt tárgyat” azonosított (!!!), majd „óvatlanul nyúlt hozzá”. :-)
Nos, én viszonylag kevés párt- és egyéb irodában jártam életemben, mindazonáltal kevéssé tartom valószínűnek, hogy bevett gyakorlat lenne pirotechnikai eszközöket tartani bennük. Szerintem ez nem bevett gyakorlat a pártirodákban.
Aztán ezt az „óvatlan nyúlás” kifejezést is testidegennek érzem kicsit ebben az összefüggésben, sőt, szinte meggyőződésemmé vált az utóbbi percek során, hogy normális ember nem úgy mozog egy párt- vagy bármilyen irodában, mintha fekete párducokkal telebaszcsizott trópusi esőerdőben lenne. Ugyanakkor persze az is eszünkbe juthat, hogy
egy olyan szoba, ami füstgránátokat rejt magában, talán bizony egyéb aljasságokra is képes.
Mindenesetre a közlemény arra egyáltalán nem tért ki, jóllehet könnyedén megtehette volna, ha már a környéken járt, hogy az egy db. füstbombán kívül mikre bukkantak még a különös szoba rejtélyes dobozaiban, mármint a ‘88-as cicisnaptáron, a pipázó sündisznón meg a pártprogram tisztességben megsárgult példányain túlmenően, volt-e például medicinlabda is zizegős papírban, esetleg, teszem azt, vállról indítható rakéta, csőbomba, limitált kukoricagránát 2016-ból, dobtáras nyalánkságok a Közel-Keletről – bár végül is mindegy, ezek a dolgok előbb-utóbb úgyis hírt adnak magukról, akkor meg minek annyira idegeskedni.