Urizálás Brüsszelben – a sztori folytatódik

2021. március 3. 10:19

Kovács Attila
Alapjogokért Központ
Az uniós intézmények esetében is jócskán találhatók olyan példák, melyek kifogásolható gazdálkodásról adnak tanúbizonyságot. 

Előző cikkemben azt mutattam be, hogy az Európai Bizottság számos esetben milyen felelőtlen és pazarló módon kezeli az európai uniós állampolgárok pénzét. A mostani írásom pedig abba ad betekintést, hogy sajnos a többi európai uniós intézmény esetében is jócskán találhatók olyan példák, melyek kifogásolható gazdálkodásról adnak tanúbizonyságot. 

Nézzük mindjárt az Európai Parlamentet. Ami az EP által felhasznált forrásokat illeti, sokan és sok helyen írtak már az EP képviselők magas fizetéséről, bőkezű, az uniós állampolgárok számára bosszantóan gáláns költségtérítéséről. Én most nem csatlakoznék ehhez a kánonhoz, inkább azt vizsgáltam, amiről kevesebb szó esik: mire költ az Európai Parlament, mint intézmény. Sajnálatos módon itt is könnyű rossz példákba botlani.

Rögtön itt van

az Európai Parlament épületei fenntartási költségeinek kérdése. Ezek a költségek hét év alatt – 2014 és 2020 között – több mint másfél milliárd eurót, azaz hozzávetőlegesen 550 milliárd forintot tettek ki.

Ebből a tételből az EP épületeinek bérleti díja 2020-ban 33 millió euróra, az azt megelőző hat évben összesen 204 millió euróra rúgott, így hét év alatt nagyságrendileg 83 milliárd forintot tett ki. 

Az EP három városban – Brüsszel, Luxemburg, Strasbourg – található épületeinek fenntartásán túl a három város közötti hivatalos utazások is jelentős költségeket emésztenek fel. A strasbourgi épületet ráadásul úgy kell fenntartani, hogy havonta mindössze egy hetet ülésezik ott az EP plenáris ülése. A három helyszín, ezek közül is döntően a Brüsszel és Strasbourg közötti utazásokra 2020-ban 28 millió eurót költött a Parlament, míg az azt megelőző hat évben ez az összeg 166 millió eurót tett ki. Így összesen közel 200 millió eurót, azaz mintegy 70 milliárd forintot költöttek az EP három hivatalos székhelye közötti ingázásra. 

Az Európai Számvevőszék egy korábbi tanulmányában már számszerűsítette, hogy éves szinten több mint 100 millió eurót spórolna az Európai Parlament, amennyiben Strasbourgból Brüsszelbe helyezné át az ott tartott plenáris üléseit,

illetve egyszeri tételként 616 millió euró bevétele lenne az ottani épületeinek eladásából. Minden ezirányú törekvés azonban megbukott az EP strasbourgi székhelyét egyfajta európai, sőt francia szimbólumként kezelő Franciaország ellenállásán.

Ha már az EP képviselők és alkalmazottak utazásánál tartunk:

a 2014-2020-as ciklusban összesen 17,1 millió eurót, azaz majd 6 milliárd forintot fizetett a Parlament egy utazási irodának az EP munkatársai utazásának megszervezésére.

Emellett 2014 és 2020 között több mint 13 millió eurót, hozzávetőlegesen 5 milliárd forintot fordított az EP catering-re, a Parlament épületeiben található vendéglők és kantinok működtetésére. A 2014-2015-ben még évente 3-4 millió euró az elmúlt hétéves ciklus végére évi 1 millió euró körüli összegre csökkent. 

Nem marad ki az Európai Parlament a politikai kampányokból sem.

Az EP az európai politikai pártok finanszírozására a tavalyi évben 42 millió eurót költött, míg az erre fordított összeg az elmúlt hét évben megközelítette a 250 millió eurót, közel 90 milliárd forintot.

Külön érdekesség, hogy míg 2014-ben még csak hozzávetőlegesen 28 millió euró szántak az európai politikai pártok finanszírozására, úgy 2019-re – az EP választások évére – ez az összeg 50 millió euróra növekedett. A közvetlenül a politikai pártoknak juttatott összegek mellett jelentős támogatásban részesültek az európai politikai alapítványok is: hét év alatt közel 130 millió euró, azaz mintegy 45 milliárd forint forrást kaptak.

Az EP vonatkozásában végezetül egy konkrét korábbi, nagy visszhangot kiváltott esetről néhány szó.  2010-ben robbant ki az a botrány, miszerint EP-képviselők gyermekeinek síelését és nyári táboroztatását támogatta a Parlament 234.000 euróval, több mint 80 millió forinttal.  A részletekre egy holland EP-képviselő kérdéseit követően derült fény. Ezen információk alapján a 2009-es, az olasz Alpokban lévő síutat 53.000 euróval támogatták. 2008-ban pedig összesen 97 gyereket küldtek négy nyári táborba, melyekre Franciaországban, Máltán, Németországban és az Egyesült Királyságban került sor.

Fentiekben már említést tettünk az Európai Számvevőszékről, melynek fő feladata az uniós pénzköltések hatékonyságának, célszerűségének, szabályszerűségének és indokoltságának vizsgálata, az Unió pénzügyi érdekeinek védelme lenne. Ezért is különösen visszás, amikor a Számvevőszék, pontosabban annak egyik tagja ellen induló eljárás uniós forrásokkal való visszaélés miatt.

Az Európai Unió Bíróság jelenleg is tárgyalja azt az esetet, melynek keretében az Európai Számvevőszék keresetet nyújtott be korábbi belga tagja, Karel Pinxten ellen. Az ügy mind intézményi, mind jogi szempontból nagy jelentőséggel bír. Intézményi oldalról ez az első olyan eset, amelynek keretében az Európai Számvevőszék egyik korábbi tagját uniós forrásokkal való állítólagos visszaéléssel vádolják. A visszásságokkal kapcsolatban az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2017-ben kezdett vizsgálódni, amikor Pinxten – aki 2006 óta az Európai Számvevőszék tagja – harmadik ciklusának elnyeréséért kampányolt. Sajtóértesülések szerint a vádak arra vonatkoznak, hogy Pinxten félmillió euró összegben sikkasztott utazási költségekből és egyéb tételekből. Pinxtennek a Bíróság előtt azzal kapcsolatban is felelnie kell, hogy a szolgálati járművével kapcsolatos állítólagos balesetek kapcsán hamis biztosítási követeléseket fogalmazott meg. Komoly aggályokat vet fel, hogy éppen az Európai Számvevőszék egyik tagját érik ilyen vádak. Ez ugyanis felveti annak a kérdését, hogy mennyire képes pártatlanul, hitelesen és szakszerűen elvégezni a Számvevőszék más uniós intézmények adminisztratív kiadásainak ellenőrzését, ha ezzel kapcsolatos aggályok a saját tagjaival kapcsolatban is felmerülnek.

Zárásként egy további, a költségvetési források kezelése szempontjából kifogásolható eset az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) háza tájáról. Az EGSZB egy uniós tanácsadó szerv, melynek tagjai munkaadói, munkavállalói szervezetek, valamint más érdekcsoportok képviseletét látják el. Az EGSZB véleményeket dolgoz ki különböző uniós témákban az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament részére. Az EGSZB-vélemények megfogalmazása történhet az uniós intézmények konkrét felkérésére, vagy önálló kezdeményezésként. Az utóbbi években azonban komoly aggályok fogalmazódtak meg a testület működésének szükségességét illetően. A testület állományában lévők száma bár megfogyatkozott, a költségvetése azonban mégis nőtt: 2021-ben várhatóan eléri a 150 millió eurót. Mindezt úgy, hogy az uniós intézmények által kért vélemények száma jelentősen csökkent, 2019-ben már csak 72 darab véleményt adott ki az EGSZB. Amennyiben az Bizottság költségvetését a felkérésre készített tanulmányok számával elosztjuk, úgy láthatjuk, hogy 2019-ben egy tanulmány 1,9 millió euróba, azaz mintegy 665 millió forintba került. Ráadásul ezeknek a tanulmányoknak az elkészítését az EGSZB gyakran külsős cégekre bízza, mely még inkább okafogyottá teszi a szervezet működését, létjogosultságát. A pazarló gazdálkodást jól mutatja az is, hogy a testület tagjai 2019-ben 2,8 millió eurót költöttek hivatali utazásokra, míg a koronavírus-válság idején arról döntöttek, hogy tagjaik igényelhetik a napi 290 eurós költségtérítést, amennyiben online egyeztetéseken vesznek részt.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés