A sikátor törvénye: nem láttál semmit

„Az Orbán-rendszer tizedik évében az első fokon eljáró bíróság Kulcsár Edinát és hitvesét, Csutit nem tekinti közszereplőnek – ennek megfelelően megvonta a velük szemben megfogalmazódó nyilvános kritika jogát.

A döntés döbbenetes: a házaspár az elmúlt években számos tévéműsor vendége és házigazdája volt, közösségi médiafelületeiket százezrek követik, mindennapjaikról a nyomtatott és az elektronikus sajtó rendszeresen beszámol. Ha ők nem közszereplők, és ezért nem lehet őket nyilvánosan kritizálni, akkor én még ennyire sem vagyok közszereplő, hisz kevesebb emberrel kommunikálok, kevesebb orgánumban és kevesebb műsorban szerepelek, mint az instagrampár. De tovább megyek: ha Kulcsár és Csuti nem közszereplők, akkor bizony Tiborcz István, Orbán Ráhel és Mészáros Lőrinc sem azok. Tehát egy bármelyikük személyét illető, nagy nyilvánosság előtt elhangzó vélemény – például az, hogy Mészáros Lőrinc Orbán Viktor strómanja – a jövőben akár börtönt is érhet.

A hatalmi taktika félreérthetetlen: a NER celebpereken keresztül próbálja korlátozni a nyilvános beszédet – erre szolgál Hajdú Péter, Berki Krisztián, Kulcsár Edina és Csuti személye. Ha sikerül, első körben a Fidesz-közeli bulvárszereplőket vonják ki a reflektorfényből, aztán mindenkit, aki nem visel közhivatalt. Végül majd azokat is. Ötven évre rendezkednek be.

A magyar társadalom NER-normákhoz szoktatása zajlik: ezek a perek arra tanítanak, hogy akkor vagy biztonságban, ha nem nézel oda, ahol épp fosztogatnak vagy erőszakolnak. Fordulj el, vegyél egy fagyit, távolodj az ellenkező irányba, és nem lesz baj. Ha nagyon zavar, amit láttál, vár a külföld.

Ha megbámulod őket, ha rácsodálkozol, hogy milyen erőszakosak, utánad jönnek, és megfingatnak. Ha odamész hozzájuk, és magyarázni próbálsz valamit, be is visznek. Ez a sikátor törvénye – ezek az Orbán-rendszer szabályai.

Ha feljelentést teszel, másnap rendőruniformisban vagy ügyészi talárban meglátogatnak az erőszaktevők barátai, akikkel délután még együtt golfoztak vagy vitorláztak, és elmagyarázzák neked, hogy nem volt jogod észrevenni azt, amit a sikátorban látni véltél. A hallgatás törvénye minden magyar állampolgárt kötelez – aki megszegi, biztosan megüti a bokáját: bíróság elé rángatják, és elítélik.

Magyarországon ma már nem az eltűnő közpénzek jelentik az igazán nagy bajt, hanem az eltűnő médiafelületek meg az eltűnő vélemények. És a rendszer most újabb szintet lép.”