A kereszténység az kereszténység, a valóság az valóság

„Annyira pontosan tudja, mi a kereszténység, hogy vagy nagyon mélyen éli meg a mindennapokban az ő keresztény hitét, vagy igazán komoly teológiai előképzettsége lehet ennek az embernek. Mondjuk a hazudozást és a csúsztatást is profin műveli, úgyhogy talán valójában a kereszténységhez is ostoba, cserébe arról is gátlástalanul összehord bármilyen hazugságot.

Tulajdonképpen rettenetesen unalmas már ez a vicsorgó erőlködés, amit az utóbbi hetekben előadnak a #freeSZFE maszkjukat helyenként »a család az család« maszkra cserélő kulturális alkalmazottak és betegesen közléskényszeres átlagemberek. Mint egy rács mögé zárt, elvadult kutya: egy-két percig érdekes, ahogy tehetetlenül dühöng, de aztán már elég a csaholásából, és igazán kussolhatna, mert szeretnénk a saját dolgunkkal törődni. Szóval alapvetően nincs okunk az ilyen kivénhedt forradalmár-aktivisták tájékozatlan és rosszindulatú böffentéseivel foglalkozni (igen, a mindig az újdonság befogadását és a régi elvetését hirdető forradalmároknál fontos szempont, ha megöregedtek, elvetendővé váltak). Csak hát Alföldi lobbista-művész úr megszólított minket, engem is, mert azzal zárja a bejegyzését:

»Újra megkérdezem, mélyen hívő, igazi keresztény magyar honfitársaim, hogy ez így rendben van?«

Nos, igen, nagyon rendben van.”