Tíz javaslat a műkönnyeket hullajtó Dobrev Klárának

„Haladéktalanul tessenek kicuccolódni a Szemlőhegy utca 42. szám alatti, kacsalábon forgó vityillóból, amelyet a holokausztot túlélt zsidó tulajdonosoktól (Sebestyén Aladártól és nejétől, Grünwald Rózától) rabolt el Dobrev nagyapja és vörös terrorista haverjai. Kifelé onnan, de azonnal!    

Egyúttal kerítsék elő az eredeti villatulajdonosok leszármazottait, adják nekik vissza, ami az övéké, és kérjenek bocsánatot, amiért évtizedekig az ő házukban laktak!A lakbért is kifizethetnék.

Ha már Apró Antal: mint dicső unokája, álljon ki a nyilvánosság elé, és nyilvánosan kérjen bocsánatot mindazoktól, akiket nagyapja a kommunista rémuralom idején elpusztított vagy akiknek elpusztításában segédkezett! Továbbá az elpusztítottak, megkínzottak, kifosztottak hozzátartozóitól is töredelmesen kérjen bocsánatot! Hiába nem maga volt az elkövető, hanem a nagyapja: Apró Antal már nem él, hogy ezt megtegye, ő már odalent van, maga viszont még idefent. Ez az erkölcsi minimum ahhoz, hogy maga a honi közélet része lehessen s erkölcsi prédikációkat tarthasson nekünk az élet dolgairól.

Szóljon már az anyjának, Apró Piroskának: álljon ki a nyilvánosság elé (amíg még tud állni), és baromi gyorsan kérjen bocsánatot a kommunista diktatúra idején elkövetett üzelmeiért. Hadd ne soroljam részletekbe menően, mi mindenért, nincs rá helyem. De sok egyéb mellett például azért, mert már fiatalon az állambiztonságnak súgott egy német újságíróról.Ha már annyira együttérez a kommunizmus áldozataival, ugyan, szóljon a férjének, a Ferencnek, hogy egy józanabb pillanatában álljon ki a pódiumra, és kérjen bocsánatot, amiért egy tömeggyilkos diktatúra ifjúsági szervezetét vezette. Tetszik emlékezni? Ő volt a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának utolsó elnöke, majd a KISZ-jogutód Demisz alelnöke. A rendszer már az utolsókat rúgta, de ő még kapaszkodott fölfelé a süllyedő hajón a pozíciókért.”