Hajrá, FGYA! Gyertek velünk!

„Tegnap a Momentum egy olyan embert jelölt miniszterelnök-jelöltnek, akit négy éve próbál beskatulyázni szinte minden oldal. Orbán-klón, SZDSZ-ifivezető, jól ismerjük már a szótárat.

Pedig ha egy dolgot állíthatok, az ez: Fekete-Győr Andrást nem lehet beskatulyázni.

Az elmúlt négy évet végigdolgoztam Andrással. Láttam tüntetésen felszólalni, falusi erdésszel beszélgetni, elnökségi ülést vezetni, belvárosi szakkollégistáknak előadni, vitába szállni, kompromisszumot kötni.

Írhatnék hosszan arról, hogy szerintem mennyire jó lenne Magyarországnak egy olyan miniszterelnök, akinek a jogi végzettségéhez egyenes gerinc is tartozik, aki normálisan beszél angolul és németül is. Aki nem egy maffiahálózatot tart a kezében, hanem önként tenni akaró, a változásért küzdő emberek tömegét képes közösségbe kovácsolni és egyben tartani.

Helyette viszont inkább egy történetet osztanék meg arról, hogy mi teszi Andrást olyan vezetővé, akiért szívvel-lélekkel fogunk kiállni az előválasztások során.

2018. április 8-a borzasztó nap volt. Emlékeztek még a növekvő részvételi adatokra, a reményteli várakozásra, majd a lassan jövő adatokra, és végül a narancssárga térképre? Nekem beleégett a memóriámba, és valószínűleg sosem fogom tudni teljesen elfelejteni.

Természetesen a politikában mindenre készülni kell. A legrosszabb eshetőségre szokták a szakzsargonban csak »vesztesbeszédnek« titulált szövegeket írni. Mi pedig még újak voltunk, tankönyv-szerűen működtünk... Írtunk hát mi is. Ott voltam, amikor íródott. Aztán akkor is, amikor aznap este, a Városháza téren tartott eredményvárónkon előkerült. Nem volt jó érzés elővenni. Közben láttuk, ahogy az összegyűlt tömegben hirtelen egyszerre torzulnak el az arcok, hitetlenkedésbe, majd zokogásba váltva.

Andrásnak odaadtam a »vesztesbeszédet«. Ránézett, átfutotta, gondolkozott néhány másodpercet, majd fogta, és visszaadta nekem. Ő ezt nem mondja el. Kérdezem, módosítsunk-e rajta valamit. Nem kell. Ő más beszédet mond. Néhányan próbáltunk még a fülébe súgni egy-két dolgot. Valójában ő már eldöntötte, hogy mit fog mondani. Kérdeztük, mikor megy fel a színpadra, hogyan időzítsünk a médiával. Ő meg mondta, hogy dehogy megy fel egyedül, jöjjünk vele mi is. És mi követtük. 2018 április 8-a történelmi mélypont volt mindannyiunk számára. Egészen addig, ugyanis erről a mélypontról rántotta ki az egész közösségünket akkor ott, azzal a pár szóval.

Az improvizált beszéd után még aznap este tartottunk egy zártkörű »aftert« is a Momentum tagjaival. András ezt nem azzal töltötte, hogy keseregjen, hanem végigment, kezet rázott mindenkivel, megköszönte az eddigi munkát, és folytatásra buzdított mindenkit. Hajnali 4-re ért csak haza, pedig 6-ra már mennie is kellett egy TV-műsorba.

Másnap közel ezren jelentkeztek, hogy csatlakoznának hozzánk. Ekkor döntötték el ma már olyan meghatározó politikusaink, mint Donáth Anna, vagy Kerpel-Fronius Gábor, hogy aktívabb szerepet vállalnak. Hogy nem csak a háttérben dolgoznak a változásért.

Lehetne mondani, hogy mindez csak nosztalgiázás, a múlt része, történelem. A helyzet viszont az, hogy azóta egyáltalán nem írunk vesztesbeszédeket. És nem is volt rájuk szükség sem az EP, sem az önkormányzati választásokon.

Azért dolgozunk, hogy 2022-ben se kelljen vesztesbeszéd.

Az ellenzéknek olyan miniszterelnök-jelölt kell, aki hisz a kormányváltásban, a történelmi lehetőségben, és mindent belead a győzelemért. Aki képes közösségbe kovácsolni azt a sokszínű, sokoldalú társaságot, amit ez a rengeteg párt alkot.

Magyarországnak pedig olyan miniszterelnök kell, aki nem csak akkor legény, amikor jól megy az egész világnak, hanem akkor is, amikor válság van. Aki nem magára gondol először, hanem az országra. Akiből akkor is erőt tudunk meríteni, amikor éppen azt hisszük, hogy padlón vagyunk, és akivel kettőzött erővel dolgozunk majd, amikor jobbra fordulnak a dolgok. Aki a legnehezebb helyzetekben hozza a legjobb formáját.

András éppen egy ilyen ember. Rajta nem fog múlni, és ígérem, rajtam sem.

Hajrá, FGYA! Gyertek velünk! #FGYA2022”