Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

A nemi szerepek nem pusztán sztereotípiák, hanem a valóságból fakadnak.
„Amikor megláttam, hogy Tóth Krisztina írónő kihúzná az Aranyembert és a Bárány Boldizsárt a kötelező olvasmányok közül, rögtön tudtam, hogy a Black Lives Matter magyar földre lépett. Értelemszerűen nálunk nem négerek, hanem feministák osztják az észt, olyanok, mint Tóth Krisztina, aki szerint a jelzett művek nőábrázolásával van a baj. Az Aranyemberben az, hogy Tímea mindig Mihály kedvében jár, rendben tartja a házat, nem kérdez, csak örül, ha látja a férfit. A Bárány Boldizsárban az, hogy Borbála jól főz, levest tesz az ura elé, az író leírása szerint szerény, halk szavú, szorgos. Ezenfelül pedig – mondja Tóth – rettenetes jelenetként vésődik a kis olvasóba, hogy amikor Boldizsár elcsavarog, az apa lecsatolja a derékszíját, »Lili lányom szerencsére nem értette, miért csatolja le: azt hitte, csak azért, mert nagyon teleette magát. Rémes... A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek« – zúgolódik rendhagyó irodalmi kalauzában a nyilván rosszul főző, rendet nem tartó, nagyszájú, lázadozó Mrs. Öntudat, azaz Tóth Krisztina.
Miután a feminizmus ügyesen elérte, hogy őket, a feministákat nem kell tisztelnünk nőiségükért – ezt valósággal kikövetelik maguknak –, nevezzük egyszerűen Tóthnak azt a nőt (pontosabban embert), aki megszabná az igazi nőknek, hogyan bánjanak a férjükkel. Miközben minden kapcsolatban a résztvevők alakítják a közös játékszabályokat. Ha a feleségem behozza nekem a kávét, mert a kedvemben szeretne járni, attól még nő a javából, nem tehetetlen báb, leigázott intellektus. Ha megragadom a porszívót, és segítek a házimunkában, ha megfőzöm az ebédet, ugyanazon okból, hogy a kedvében járjak, attól még hajszálpontosan ugyanolyan férfi vagyok, mintha követ törnék. A nemi szerepek ugyanakkor nem pusztán sztereotípiák, hanem a valóságból fakadnak. Férfi és nő között fizikai erejüket, irányultságukat, lelkiségüket tekintve számos különbség van. És az igazi, a normális férfi éppen a nőt keresi a nőben, nem a neutrális embert, akinek nincsenek női tulajdonságai. Ahogyan fordítva is: a nőnek férfira és nem embertársra van szüksége. Tekintsük infantilizmusnak vagy a túlzott elbizakodottság, esetleg a nőietlenség jelének, hogy Tóth ezt nem érti.”