Csurka látnoki figura volt, régi vágású nagy magyar – nagy fogyatkozásokkal.
Kilenc éve halt meg Csurka István. Nem kerek az évforduló, de itt-ott a fészbúkon írnak róla... Látom, nem tisztázódott vele kapcsolatban minden... Egy újszövetségi intelem motoszkál bennem: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!"
Várok jelen újságírói munkámhoz egy telefont, holtidő elkerülésére sietősen bekörmölök pár gondolattöredéket, emléket, ami felötlik Csurka Istvánnal kapcsolatban. Hogyne volnának ilyenek?!
1991-ben kezdtem a lapírást és parlamenti tudósító voltam a rendszerváltozás első éveiben. Köszönő viszonyban voltunk, sok nyilatkozatot adott. Interjút is készítettem vele, a Pesti Hírlapba, 60. születésnapja alkalmából. Bencsik András és Seszták Ágnes újságja előbb odavolt az író-politikus radikalizmusáért, de aztán a Pesti Hírlapot fegyverként fordították szembe Csurkával: Bencsik kolumnás vezércikkekben támadta Csurkát, Antall József miniszterelnök-pártelnök mellé állva az MDF szakadása körüli időkben. Mégis elhajtottak 60. születésnapi interjút csinálni vele 1994 márciusában. Seszták Ágnes olyan képet talált az interjúhoz, amin az író egy nagy virágcsokor mögött ül. Dehogy elleneztem, csak csodálkoztam: hogyhogy? Seszták Ágnes elmosolyodott, úgy, mint aki tiltott gyümölcs ízére gondol, amit kárhoztatni szokott: „Hát azért MÉGISCSAK Ő A LEGNAGYOBB ÉLŐ MAGYAR ÍRÓ.”
Más: emlékszem, voltak olyan idők a sajtóban – a kilencvenes években –, amikor
Szitokszó lett a „Csurka” vezetéknév, mert hogy antiszemita, és ez megbocsáthatatlan. Ugyanazok a körök, akik később könnyedén megbocsátottak a Jobbik-vezér Vonának a kiszámítottnak, cinikusnak bizonyult ordenáré antiszemitizmusáért, Csurka kulturális antiszemitizmusától rettegni látszottak és engesztelhetetlenek maradtak vele szemben.
Mégis: óriási fogyatkozása volt Csurka Istvánnak a publicisztikáiban mutatkozó kétségtelen zsidóellenessége. Még akkor is, ha voltak-maradtak zsidó barátai és nem egy ismerten zsidó gyökerű újságíró dolgozott a Magyar Fórumnak, például Rubin Szilárd. (Illetve még akkor is, ha gyakran emlegette Kardos G. Györgyöt baráti íróként, fő művét, az Avraham Bogatir hét napja című regényt remekműnek.)
Mániákus zsidózása azért volt rettenetes, mert ezáltal a „magyar igazságokat” összekente szarral, illetve mert
Sajnos határozott névelőt használt szinte mindig, „a” zsidókként láttatta azokat az embereket, erőket, csoportosulásokat, akik, amelyek szerinte kint és bent a nemzet ellenségei voltak. Ez nála valószínűleg a népi írók egy részének (én: árnyalok!) a rossz öröksége, meg valami lelki csúnyaság lehetett.
Ettől még volt nemes hazaszeretete, hiteles magyarságféltése, kultúraítélő ereje meg politikai éleslátása. Éleslátása tanított sokakat, hogy észrevegyék, országkiárusítás folyik, a posztkommunisták uralmon maradtak, és így tovább. A szálláscsinálásban is volt némi igaza, csak mint kiderült – a szállást egyáltalán nem izraeli állampolgároknak igyekeztek "csinálni" némely hazafiatlanok, nemzetközi szabadkőművesfélék, hanem a migránsok tömegeinek. (Gondoljunk csak 2015-re, milyen össztüzet kapott Orbán Viktor, amiért kerítést szándékozik a határra építeni.)
Szóval nagyon sajnálom, hogy Csurka István szellemiségét nem tudom teljes szívből, illetve maradéktalanul éltetni. Nem vállalható, mikor a zsidó önmagában negatív minőségjelző. Ezt hívő keresztyénként is, tök magyar népi származékként is helytelenítem. Nemzeti érdekű párt és zsidózás? Ez meg jókora önellentmondás.
De az is biztos, hogy Csurka István
és "azt" leszámítva sokkal jobban írt meg politikai jegyzeteket, mint több mai publicista-híresség.
Persze hogy. Ő aztán nem félbemaradt író volt.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Míg Bandholtz tábornok lovaglóostorral kergette el a Nemzeti Múzeumtól a betolakodókat, addig a magyar tiszt furfanggal igyekezett menteni a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum kincseit.
Nem sikerült országos listát állítani.
Egy olyan időszakban kell döntenünk, amikor a választás és az erkölcsi döntés – a béke melletti kiállás – egybeesik. Szalai Zoltán írása.
Mikor lehet jó nemcsak a magyar és a szlovák vezetés, de a két nemzet közötti viszony is? Egy rendkívüli kötet újranyitotta a kérdést, és újra rá kellett döbbenni: a történelem máig ható propagandaértelmezése áll a két szomszéd közé.
Ezt nem mindenki fogja annyiban hagyni.
A humorista szerint nagy baj, ha a közvéleményt még a kampány utolsó napjaiban is a kőolajvezeték sorsa fogja izgatni, nem pedig a fontos kérdések...
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 41. rész.
