Végre koszorút vihetünk Mátyás király sírjára

„Itáliában katedrálisok, utcák, falak, monumentális épületek formájában látjuk a múltat. Ilyenkor kicsit lesajnálóan megállapítjuk, hogy nálunk mindez nincsen. Alig néhány középkori műemléket tudunk mutogatni, amik összesen nem teszik ki egy szolid olasz kisváros látnivalóit.

Pedig nem a történelmünk hiányzik, hanem a tárgyi emlékei. A százötven éves török hódoltság és a szuverenitásunk ötszáz éves korlátozása után, idegen uralkodók és idegen érdekek által irányított hazánkban elpusztultak, tönkrementek a várak, templomok, kastélyok. Amiket ma a derék taljánok borsos belépti díj mellett mutogatnak, azok a kincsek nálunk is léteztek. Talán kényelmesebb volna kihúzni egy kordont és várni a turistákat, de nekünk sosem adatott meg a kényelmes élet. Némi támpontot persze adhatnak olyan jelek, mint a csodálatos jáki templom. Képzeljük el, ha ezen az eldugott helyen ilyen bazilikát építettek, hogy nézhetett ki a székesfehérvári? Ha elakadt lélegzettel gyönyörködünk a nyugat reneszánsz kastélyaiban, gondoljunk arra, milyen lehetett Mátyásnak a visegrádi palotája, aminek csodájára jártak a kortársak?

És hol van annak a Mátyásnak a sírja, aki 32 évig vezette a korabeli Európa egyik legerősebb államát, feltartóztatta a törököt, udvarába csalta a kor neves tudósait és művészeit, könyvtára messze földön híres volt, elfoglalta Sziléziát és Bécset, kis híján német-római császár lett, és a székesfehérvári bazilikába temették, többek között Szent Istvánnal, Nagy Lajossal és még további tizenkét magyar királlyal együtt?”