Nos, az átvállalók mindegyike fizetni akar, sőt, meg is próbált fizetni. Hadházy viszont ezt nem hajlandó elfogadni, inkább végrehajtóhoz fordult.
„Mint ismeretes, a bíróság arra kötelezett, hogy 300 ezer forintot fizessek Hadházynak, amiért idézni mertem más nevekkel annak az ocsmány transzparensnek a szövegét, amelyet ellenzéki tüntetők hurcoltak végig Budapest utcáin.
Az ott szereplő neveket (Orbán, Áder) kicseréltem Szélre és Hadházyra, és feltettem a kérdést Szél Bernadettnek, ő mit szólna hozzá, ha mi ilyen transzparensekkel vonulnánk végig Budapesten? Választ érthetően nem adott, csak elvörösödött, ami érthető, Hadházy viszont beperelt, ami teljességgel érthetetlen. Ennél már csak az érthetetlenebb, hogy a bíróság ennek helyt adott, igaz, lényegesen kisebb összegben, mint amennyit Hadházy szeretett volna.
Ezután találtuk ki azt – illetve ügyvédeim ötlete volt –, hogy mivel ötforintosokban akarom kifizetni Hadházynak az összeget, alkalmazzunk úgynevezett teljesítésátvállalást. Erről ezt lehet olvasni:
»Az új Ptk. teljesítésátvállalásnak nevezi azt, amikor a szerződés kötelezettje és az átvállaló megállapodnak, hogy a jogosult felé az átvállaló fog teljesíteni. Ez történhet például úgy, hogy maga az átvállaló teljesít befizetést a jogosult részére, és történhet úgy is, hogy a kötelezettnek bocsátja rendelkezésére a fizetéshez szükséges összeget.
A tartozásátvállaláshoz képest a különbség az, hogy nem szükséges a jogosult hozzájárulása. Viszont a szerződés kötelezettjének személyében sem történik változás. Azaz a jogosult felé továbbra is az eredeti kötelezett tartozik, és a teljesítést is csak tőle követelheti. Az átvállalótól pedig csak a kötelezett igényelheti, hogy helyette teljesítsen a jogosultnak.« (https://kocsisszabougyved.hu/mas-tartozasanak-atvallalasa-mikent-lehetseges/)
Tehát ezek szerint eljárva ezer ember aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy 300 forintot átvállal helyettem a teljesítésből. (A nyilatkozatok nálam vannak.)
Majd száz emberként és 300 forintonként elkezdték elküldeni Hadházynak ezeket a pénzeket ötforintos címletekben. Hadházy – maga írta meg – visszaküldte a küldeményt, amit követően a többiek nem küldték el neki, azok jelenleg a képviselői irodaházban pihennek, ötforintosokban, 300 forintonként, borítékba zárva.
Még egyszer:
»Az új Ptk. teljesítésátvállalásnak nevezi azt, amikor a szerződés kötelezettje és az átvállaló megállapodnak, hogy a jogosult felé az átvállaló fog teljesíteni. Ez történhet például úgy, hogy maga az átvállaló teljesít befizetést a jogosult részére, és történhet úgy is, hogy a kötelezettnek bocsátja rendelkezésére a fizetéshez szükséges összeget.«
Nos, az átvállalók mindegyike fizetni akar, sőt, meg is próbált fizetni. Hadházy viszont ezt nem hajlandó elfogadni, inkább végrehajtóhoz fordult.
Kérdéseim:
1.: Mi van ilyenkor?
2.: Mi van akkor, ha a leendő végrehajtónak odaadjuk az összeget az aláírt nyilatkozatokkal együtt, jelenlegi formájában?”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Kormánypárti médiumok háza táján visszatérő dilemma: helyes-e, ha gyakorló elmebetegek akcióiról tudósítunk.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A vásárlásra ösztönző visszaszámlálások inkább egy meghosszabbított black fridayt idéznek, mintsem a lelki elmélyülés és a csend időszakát. A modern karácsony igazi kihívása talán az, hogy megtanuljunk választani. Gianni Annoni írása.
