Manapság sok szó esik a napi politikai és társadalmi életben uralkodó kettős mércéről, amely fogalom jól értelmezhető.
„Azt jelenti, hogy pártállásától vagy pillanatnyi érdektől függően ugyanaz a cselekmény, legyen az tettleges vagy verbális, más megítélés alá esik, ha a politikai »mieink« követik el, mint ha mások. Szolgáljon ennek megvilágítására egy régi, valóságközeli szovjet vicc. A Lomonoszov Egyetemen felvételizik egy rendszerkritikus, akkori szóhasználattal »disszidens« szovjet értelmiségi kiváló képességű gyermeke. A bizottság megkapja az ukázt, hogy meg kell buktatni, de nem sikerül, mert mindent tud. Jön a végső (buktatónak szánt) kérdés. Hány hősi halottja volt a nagy honvédő háborúnak. A válasz ismét hajszálpontos. A vizsgaelnök úgy menti meg a reménytelennek tűnő helyzetet, hogy felszólítja a hallgatót: »Tessék őket név szerint felsorolni!« A felvételiző addig is az elvárt mérce felett teljesített, de tovább emelték neki, míg másoknak nem.
Ma is jelzős és nem sima demokráciában élünk, ma úgy hívják, hogy liberális demokrácia. A cél is ugyanaz, a más vélemények elhallgattatása.
A 2020-as amerikai választás ennek iskolapéldáját adta. Az elhallgattatásban még nem is az államhatalom járt élen, hanem az abban leginkább érdekelt nemzetek feletti cégek, amikor a még hivatalban lévő elnöknek tettek lakatot a szájára. Kié is akkor a hatalom, és kik uralkodnak? Mi választottuk őket? A hatalomba választottaknak a senki által nem választott uralmi körök parancsolnak? Csoda-e, hogy az aluszékony európai vezetők egy része is kizökkent a bóbiskolásból (Merkel, Macron). Félnek, ha véletlenül igazat mondanak, majd rájuk is sort kerítenek az uralmat gyakorlók”.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az alföldi város adott otthont az eddigi legnagyobb Háborúellenes Gyűlésnek.
Aláfestésként képzeljük hozzá a Benny Hill-show zenéjét.
