Momentumok

„Mindnyájunknak jobb lenne, ha a Momentum csak egy mulandó generációs momentum maradna.

Isten mentsen meg minket a Momentumtól! Nem lehet, hogy a következő szabadelvű nemzedék gerincét ennyire üres lelkű, agresszív, nárcisztikus, önhitt politikusok adják a következő évtizedben. A hatalom piciny morzsájához jutva is nagyobb kárt okozhatnak Magyarországnak, mint amekkorát a gyakran rokonított SZDSZ ártott nekünk, amikor összefogott a kommunistákkal. A Momentum által elkövetett bűn, a hübrisz nem csak ránk, konzervatív hajlamúakra, hanem minden – a nemzetért aggódó – választópolgárra büntetésként hullik majd vissza, ha hagyjuk érvényesülni őket; ezt kell most belátnunk. Még a szociknak is. Utóbbit tekintve tényleg nem a rosszmájúság szól belőlem.

A momentumos politikus prototípusa külsőleg könnyen felismerhető. Csillogó felszín, amerikanizálódást tükröző kulturális máz. Belvárosi küllem és viselkedés. Lazaság, jógázás, kocogás a Margit-szigeten. Drága ruhák, divatos külsőségek, szociális érzékenységről tanúskodó arckifejezés. Jól informáltság látszata. (Ami generációs probléma ugyan, de jól bizonyítja annak igazságát, hogy a »műveltség« általános értelmezését felváltotta a »jól informáltság« jellemvonása.) Indokolatlan helyzetekben is idegen szavak használata, sokszor a magyar nyelvnek megfelelő ragozással. Leplezetlen önhittség, a kiválasztottság érzékeltetése. Minden hagyomány megvetése, a tapasztalat lesajnálása, a történelmi hősök kigúnyolása. Nevetés, röhögés, csúfolódás, jópofaság.

Ám a Momentum genezise hazaárulás, létezése blaszfémia. A külcsín mögött amorális szándék, illetve az immoralitás következmények nélkülisége bujkál. Nincs olyan eszme, érték, amihez tartanák magukat; amennyiben mégis megsértenek egy közmegegyezésen alapuló normát (hazudnak, a magyar közösség ellen kampányolnak), akkor is képesek következmények nélkül kibeszélni magukat az erkölcsi kátyúból. Számukra nincs társadalmi konvenció, mellékes a nemzet iránti elkötelezettség.”