Az ünnepek ereje

2020. december 26. 8:42

Maróth Miklós
Magyar Nemzet
Vissza kellene állítani ünnepeinket eredeti tartalmukkal. Újra meg kellene tanulnunk ünnepelni.

„Gyermekkoromban több ünnepet is vártam testvéreimmel együtt. Ezek között volt az állami és egyben családi ünnep, augusztus ­20-a. Egyszerre ünnepeltük államalapító királyunkat és az ő nevét viselő nagyapámat. Az állami ünnep munkaszüneti nap volt, az emberek ünneplőruhában jártak, és Szombathelyen különböző látványosságokban gyönyörködhettek. Délelőtt a város utcáin motorverseny volt, ami bennünket, gyerekeket szerfölött lenyűgözött, még ha előre tudtuk is, hogy a verseny csúcspontját jelentő oldalkocsis motorok versenyét Horváth doktor fogja nyerni feleségével együtt, mivel ebben a számban hagyományosan az ő párosuk volt az egyetlen induló. Jobb híján előző évi idejük megjavításáért küzdöttek. Délután a legérdekesebbnek a vasútállomás előtti birkózóverseny vagy a Haladás-pályán rendezett labdarúgó-mérkőzés bizonyult. A két program között volt a családi ebéd, amelyen együtt voltunk unokatestvéreinkkel, nagybácsijainkkal és nagynénéinkkel. A családi és nemzeti ünnepen nemcsak a családon belüli összetartozás érzése járta át az ünneplők szívét, hanem az összetartozás érzését erősítette meg mindenkiben, aki ugyanannak a közösségnek a tagja volt, amelyik Szent Istvántól számította nemzeti létét. Ez az érzés a hétköznapokban nem jelent meg a felszínen, mégis mindenki lelkében ott rejlett, és államalapításunk közös ünnepe ezt az érzést előtérbe helyezte. Ez a magasztos erkölcsi háttér különleges jelentőséget kölcsönzött az ünnepnek.

Világunk összekapcsolódik a transzcendenssel

Hasonlóképp nagy ünnepnek számított a húsvét és a karácsony is. Egyházi ünnepekként ezek is munkaszüneti napok voltak, és ilyenkor is összejött a szélesebb értelemben vett család. Karácsonykor Budapesten találkoztunk nagyszüleinkkel, ahova ők jöttek föl, hogy lássanak bennünket. Természetesen e két ünnepet az ajándékok miatt is vártuk, bár azok értéke a kor viszonyainak megfelelően nem volt nagy: néhány könyv, amelyek közül esetleg egy-kettő már használt volt. A vallási tartalom, az ajándék, az együttlét és a közös étkezések azonban a közösséghez tartozás érzését hordozták, ezért különös melegséggel töltötték el az ünnepeket, és erősítették az egymás iránti szeretet érzését. Az egyházi ünnep egyben erősítette bennünk a keresztények egész világra kiterjedő családjához való tartozásunk érzését, és emlékeztetett arra, hogy egy ilyen nagy és erős, számos kiemelkedő személyt számláló közösséghez tartozunk. A vallási háttér miatt az ünnepeken összekapcsolódott a mi földi világunk a transzcendens világgal és annak értékeivel. Ez a tényező nagyban megemelte az ünnepek értékét és jelentőségét.

Ugyanakkor az ünnepek más tanulsággal is jártak számunkra. A húsvéti ünnepek során emlékeztünk a Megváltó kereszthalálára. Figyelmünk az áldozathozatalra irányult, és az isteni áldozat emlékeztetett bennünket a néhány évvel korábbi háborúra, benne a rengeteg szenvedésre, amelyet mindenkinek így vagy úgy el kellett viselnie hazája vagy társai érdekében. Emlékeztetett a halottakra és sebesültekre, akiknek a sírját a temetőben látogattuk, illetve akik köztünk éltek kéz vagy láb nélkül, testileg megnyomorodva. Megcsodáltuk nagyapánkat, aki először Przemyśl poklában küzdött a hazáért, aztán Isonzónál kapott tüdőlövést. Megmutatta, hol ment be a mellén, és hol jött ki a hátán a golyó. Vele együtt megcsodáltuk nagybátyánkat, akinek a lábát meglőtték, és azt csak úgy tudták megmenteni, hogy néhány centivel rövidebb lett a másiknál. Ezek nyomán bennünk, gyerekekben is fölmerült az a gondolat, hogy fölnőve esetleg magunk is arra kényszerülünk, hogy háborúban védjük családunkat és hazánkat, és nekünk is szembe kell majd néznünk a halállal, azaz nekünk is kell vállalnunk majd áldozatot másokért, amint tették ezt őseink és a Megváltó maga is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ünnepelni valóban a transzcendenssel, a Szentháromsággal lehet, mert ő mutatja meg a földi-hétköznapi történések végső és abszolút, beteljesedést adó értelmét és hátterét. Minden Mandineres kommentálónak áldott, karácsonyi ünneplést kívánok!

Válaszok:
Sulammit | 2020. december 27. 18:55

Neked is áldott karácsonyt kívánok Péterx!

2010 előtt igaziak voltak az ünnepeid? Egységes volt az ország?
Ja azért váltották le takarították el a bandádat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés