Kardinális ügy a palesztin kérdés, ezen a téren a Trump-elnökség unortodox irányba lépett előre, részleges eredményekkel. Milyen vonalvezetésre számítanak a Biden-elnökségtől?
Van egy zsidó mondás, miszerint a Második Szentély elpusztítása óta nincsenek prófétáink. Aki azóta próféta akart lenni, ostobának bizonyult. Én nem akarok ebbe a hibába esni. Egyrészt, a Biden-elnökség vonalvezetését senki sem tudja előre, még be sem iktatták a kormányzatot a hivatalába. Ezt először meg kell várnunk. Másrészt, a palesztin kérdés rendezése minden érintettnek az érdeke. A probléma az, hogy a palesztin fél minden javaslatot azonnal elutasít, amely valamilyen okból nem tetszik neki. Donald Trump egy átfogó béketervvel állt elő, a palesztinok – saját bevallásuk szerint – még csak el sem olvasták. Az elmúlt években a palesztinoknak egyfajta vétójuk volt, amellyel megakadályozták, hogy bármely arab állam normalizálja a kapcsolatait Izraellel – a palesztin kérdés rendezésétől tették azt függővé. Az elmúlt években a palesztin vezetés sorra megvétózta az összes megoldási javaslatot. Nyár óta azonban egy korábban elképzelhetetlen folyamat indult el, és még nincs vége:
arab országok egymás után veszik fel Izraellel a diplomáciai kapcsolatot.
És ehhez már egyikük sem kért jóváhagyást Abu Mazentől (Mahmúd Abbász palesztin elnöktől – a szerk.).
Az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Szudán után nemrég Marokkó is ezt tette. Milyen érdekek miatt döntöttek így? Mivel győzték meg őket?
Különböző érdekek együtthatása miatt dönthettek így. A legfontosabb ok, hogy nem érzik biztonságban magukat Irán miatt. A másik, hogy a világjárvány idején Izraellel együttműködve nagyobb esélyt látnak a védekezés hatékonyságára, a harmadik pedig, hogy az Izraellel való gazdasági kooperációban nagy lehetőségek mutatkoznak. Az Öböl-menti arab államok gazdag országok, ezek befektetéseket keresnek. De ott van a másik véglet, Szudán, amely egy szegény állam, és gazdasági fellendülést vár, vagy azt, hogy Amerika levegye a nevét a terrorizmust támogató országok listájáról.
A régióbeli államok egymáshoz való közeledését, az együttműködési kényszert a koronavírus-járvány gyorsította fel,
teljesen új körülmények alakultak ki körülöttünk. Az a közös felismerés, hogy a regionális államoknak egyezségre kell jutniuk, és együtt meg kell teremteniük a Közel-Kelet stabilitását és fejlődését.

Az izraeli miniszterelnök és a bahreini külügyminiszter sajtótájékoztatója november 18-án Jeruzsálemben, miután a két állam szeptember 15-én „békenyilatkozatot" írt alá
Ehhez szükség lesz Szaúd-Arábia megnyerésére is. Izraeli lapértesülések szerint november végén történt egy titkos találkozó Benjamin Netanjahu és Mohammed bin Szalman koronaherceg között. Várható, hogy a közeljövőben a szaúdiak is csatlakoznak, felveszik Izraellel a diplomáciai kapcsolatot?
Korábban a külügyminisztériumban tagja voltam az arab világgal való kapcsolattartással megbízott tárgyalóküldöttségnek, de ma már nem vagyok ennek a részese, nincsenek naprakész ismereteim erről. Először is,
egyetlen döntés sem lesz végleges Szaúd-Arábia nélkül.
Másodszor, az Öböl-menti államok egyetlen lépést sem tennének Izrael felé a szaúdiak valamiféle támogatása nélkül. Hogy mikor lehet meg ez a kapcsolatfelvétel a szaúdiakkal? Azt senki sem tudja, de szerintem még a mi életünkben meglesz.
Meglátjuk. Viszont hadd kérdezzem egy magyar vonatkozású ügyről még: Demeter Szilárd két hete írt egy véleménycikket, önök pedig a Twitter-en reagáltak rá, mondván: elutasítják „a holokauszt emlékének bármilyen célú felhasználását vagy az azzal történő visszaélést”. Átlépte a PIM főigazgatója a vörös vonalat?
Azt hiszem, hogy a rövid közleményünk magáért beszél. Megmondom, mi a baj ezzel. Egészen pontosan két bajunk van a holokauszt emlegetésével. Az egyik az, ha annak megtörténtét tagadják vagy relativizálják. „Nem is igaz”, „Nem is úgy történt, ahogy a zsidók állítják” – ezeket szokták mondani. De kérdezem: számít, hogy 300, 490 vagy 560 ezer magyar származású zsidót öltek meg a holokauszt során? Számítanak a számok, vagy az esemény ténye önmaga a döntő? A holokauszttal kapcsolatos másik jelenség, amelyet szintén elutasítunk, amikor a tragédia eredeti súlyát kicsinyítik, a fogalmat elkoptatják. Szerintünk ez tiszteletlenség a történelemmel és az áldozatokkal szemben egyaránt.
A holokausztot csak egy másik, hasonló volumenű holokauszttal lehet összehasonlítani
– de Isten óvjon bennünket, hogy ilyen még egyszer bármikor, bárkivel megtörténjen.
Sokan – maga a szerző is – a szólásszabadságra hivatkoznak, és az is egy szempont, hogy amikor Demeter Sorost Hitlerhez, a liberálisokat a nácikhoz hasonlította, a politikai paletta másik oldalán mások Orbánt és a jobboldalt szokták nácizni, nagyobb balhé nélkül.
A holokauszttal nem szabad ilyen összehasonlításokat tenni. Hét évvel ezelőtt ez a szemlélet még Izraelben is felháborodást keltett: a kneszetnek kellett a dologgal foglalkoznia, mert az izraeli közbeszédben észrevehetően elharapódzott a holokausztra történő felemás utalgatások gyakorlata (például, ha az izraeli futballválogatott vesztett, egyes cikkek azt írták, hogy ez volt a csapat „holokausztja”), és elterjedt a stigmatizálás is (például egyre többen kezdtek el így beszélni: „ha ezt gondolod, akkor náci vagy”).
Éppen ezért az ilyen beszéd ellen, a holokauszt fogalmának elkoptatása ellen a kneszet egy törvényt hozott,
így ilyen nyelvezetet már nem lehet használni Izraelben. Ha egy ügy leírására nagy szavakat, figyelemfelkeltő hasonlatokat akarunk használni, ám tegyük. De a holokausztot hagyjuk ki ebből, a holokauszt maradjon meg holokausztnak.

Demeter cikkét tehát ön nem tartja antiszemita írásnak, inkább egy elhibázott gondolatmenetnek, amelyet a szerző ebből a szempontból nem gondolt át előre?
Én még nem találkoztam személyesen Demeter Szilárddal, de figyelemmel követtem, hogyan reagált az írása által keltett felháborodásra: elismerte, hogy hibát követett el, és visszavonta a cikkét. A holokauszttal való összehasonlítással kapcsolatban azonban még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a holokauszt magyar tragédia is, nem egy távoli, másokkal történt esemény: magyar zsidók százezreit pusztították el. Én úgy látom, hogy a szerző nem mérte fel, hogy írásának milyen üzenete van, illetve hogy milyen következményei lesznek. A közleményünk világosan kifejezte, mi ezzel a bajunk;
Demeter Szilárd visszavonta az írást, így részünkről az ügy lezárva.
A szerző erős szavakat használt, a lehető legmerészebb párhuzamot vonta meg, vélhetően azért, hogy minél nagyobb figyelmet vonzzon az alapgondolatára. Ha lehámozza ezt a réteget az írás üzenetéről, érti, mire gondolt Demeter? Érti, mire gondolt, amikor „új zsidóknak” nevezte a magyarok és lengyelek pozícióját az EU-ban?
Mindenkinek joga van a gondolatait kifejezni, és lehet bírálóan írni arról, milyen nehéz helyzetbe kerül egy tagállam Európában, de ezt a holokauszttal párhuzamba állítani nem szabad. „Politikai holokauszt", „gazdasági holokauszt", ...stb. – kérem, ne használják ezeket a kifejezéseket! A zsidókat ért tragédia nem erre való. Nem szeretnék erről többet mondani.
Értem. Zárjuk a beszélgetést akkor a mindenkit érintő koronavírus-járvány kérdésével. Milyen intézkedések vannak érvényben Izraelben?
A járvány második hullámának jelentkezésekor a kormány elrendelte az ország lezárását szeptember közepétől október végéig, a fertőzéses esetek száma le is esett. A vesztegzár feloldása óta újra egyre több a megbetegedés; az emberek hajlamosak elfelejteni, milyen veszély van, miért kellett a lezárás korábban. Korlátozások vannak továbbra is érvényben: az éttermek, bárok zárva vannak, a sport- és egyéb tömegrendezvények megtartása tilos, a külföldre utazás csak szigorú korlátok között lehetséges.
A járvány harmadik hullámára is készülünk, több százezer adag vakcinát szereztünk be,
a Pfizer-féle oltóanyagot rendeltük meg, most teszteljük a hatását, és jövő vasárnap megkezdődik a lakosság tömeges oltása.
Közeledik a karácsony, a zsidók pedig éppen ezekben a napokban ülik a hanuka ünnepét. Mit üzen ezen a majdnem közös ünnepen?
Nagyon szomorú látvány ezen az ünnepen üres zsinagógákat látni, és – ahogy járom Magyarországot – az is, hogy az egyébként karácsonykor általában nyüzsgő boltokban most alig vannak vásárlók. Az év végi ünnepi időszak – a hanuka miatt a zsidók, a karácsony miatt a keresztények számára – kiemelt fontosságú időszak, érzelmi és vallási vonatkozásai miatt. Elég időt éltem már Európában ahhoz, hogy értsem, mennyire fontos napok ezek az európai emberek számára. Éppen ezért azt kívánom mindannyiunknak, hogy a 2021-es év sokkal jobb legyen, mint ez a befejeződő esztendő, hogy a járvány után egy boldogabb élet köszöntsön ránk. Boldog karácsonyt, és egy boldogabb, egészségben bővelkedőbb új évet kívánok tehát a magyaroknak.
--
fotó: Ficsor Márton, MTI