Húszévesen minden rendes egyetemista gitáros. Vagy dobos. Ha mellékesen csajozna is, akkor énekes, gitárral a nyakában, de mindenesetre mélyen átéli az üzenetet, amelyet a híres énekes arról a távoli színpadról neki átad. Annak idején én is küzdöttem rendesen a Kispál-féle Húsrágó, hídverő megfejtésével, s bár éreztem, hogy nagyon igaz, nem tudtam, hogy mi. Aztán harminc fölött teljesen elengedtem a gitárosok világmagyarázatait, Lovasi Andrást is már csak a HVG-ben olvasok, mert ott legalább nincs ez a világfájdalmas, nyűglődő körítés. Meg van egyenesen mondva, hogy minden szar, néha még az is, hogy mitől. Leveszi a vállról a saját hibáink terhét. Ilyen ez az ország, tetszettünk volna…
Ezért is érintett váratlanul az a pár sor, amit a Spotify magától feldobott egy hosszabb autóúton: „…lehunyják a szemük, és olyankor újra együtt vannak valakivel. / Ott vannak valakivel… / A kádban valakivel… / Ott vannak valakivel, aki pont most nem lehet itt.” Az első válás utáni új korszakba belépve sallangmentesebben látszanak a „költő” számára az emberi gyűrődések. Az a sok személyes félelem, amelynek nincs közösségi kontextusa, amely csak a miénk. Másfelől megérintett az efféle újbóli megszólítottság, mert azt hittem, már legalább két évtizede magam mögött hagytam. Erre most tessék, ott, abban a bőrüléses, zajmentesített, zárt dobozban feltekert hangerőn újra betalált.
A vírus megmutatja, merre is tart a nyugati civilizáció”
Pörögnek a nevek a fejben, akik tavaly ilyenkor még itt voltak. Halottak, messzire elköltözők, ideiglenes karanténba zártak. Akik most nincsenek itt. Persze ilyen a covid, nem tehetünk róla, kényszerűség, amelyet egyszerűen túl kell élni. Mintha a karantén feloldását követően, a mozik és az éttermek megnyitása után újra tartalommal telnének meg az emberi kapcsolatok, a magányosak, az egyedül élők ismét a nagyszerű civilizációnk boldog haszonélvezőivé válhatnának. Talán így is lesz. Csakhogy a haszonélvezetből még sosem bimbózott elő egyensúlyteremtő harmónia, értékes tárgyak birtoklásából maradandó öröm, magányos mozilátogatásból emlékezetes szombat este.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
„Az ilyen mértékű béremelés mögött nincs fedezet, ezért az szükségszerűen adóemelésekhez vagy megszorításokhoz vezetne” – hangsúlyozta a Számháború című műsorban Szalai Piroska.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
Ez sem fog tetszeni Ursula von der Leyenéknek.
A munkacsoport célja, hogy szakértők bevonásával a Tisza Párt baloldali megszorító csomagjának veszélyeire hívják fel a figyelmet országszerte, a lehető legtöbb platformon – jelentette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Szabad Magyarok a Megszorítások Ellen Munkacsoport alakuló ülésén.
Az autokrata Orbán-rezsim zsákutcás fejlődése miatt Magyarország van a legrosszabb helyzetben a régión belül.
Szakértők szerint a Tisza-adócsomag terhelné a vállalkozásokat, a nyugdíjasokat, és részben fizetőssé tenné a gyermekek egészségügyi ellátását.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
Nem először mutatta meg sportos oldalát a szlovák kormányfő.
