Miért nem született petíció, amikor az izraeli miniszterelnök Budapestre látogatott?

Nem lenne rossz közös pontot találni valahol az embertelenség ellenében, hiszen, ha mindig csak az egyik oldal szenvedését ismerjük el.

Ami tényleg a Fideszé, az a melegellenes indulatkeltés, a folyamatos ideológiai habverés.
„A napokban sok szó esett a kormánypárti képmutatásról, így arról az ellentmondásról, ami a hangoztatott elvek és a valóság között feszül. Csak hát itt valójában nem arról van szó, hogy Szájer nem tudott megfelelni olyasmiknek, mint a felelősség, hűség, konzervatív családeszmény és így tovább. Pontosabban, lehet, hogy ezeknek nem felelt meg (az ember gyarló), csakhogy nyilvánvaló módon a fideszesek közt bőven vannak még hasonlók. És az ellenzékiek között keresztény családapák, hűséges anyák. Monogám melegek is természetesen mindenhol.
A Fidesz próbálhat ilyesmiket kisajátítani, de ez nyilván nem így működik. Ami az övé, és tényleg az övé, az a társadalmi csoportokkal szembeni hergelés, a melegellenes indulatkeltés, a folyamatos ideológiai habverés. Mindaz, amit a Meseország mindenkié kötet elleni harc megtestesít. Most pedig rettegnek a fideszesek: jaj, nehogy az ő elvhű gyűlöletkeltésüket még a végén ne tartsuk hitelesnek!
Mert hát komolyan, ki fog itt erkölcsi prédikációt tartani? Bayer Zsolt? Deutsch Tamás? Ne vicceljünk már. Mindenesetre Szájer kilépett, a párt megmenekült. Orbán Viktor is megnyilatkozott a párt értékrendjéről. Miközben ezt megvitatták a »Magyar Nemzet« csp monogramú szerzőjével (Csermely Péter?), gondolom, egyikük sem nevette el magát.
A rendőrök elől menekülő, droggal lefülelt Szájer lemondása érthető. Az útja, ahogy az ellenoldal által is becsült, okos, humoros jogászból a sorosozó-brüsszelező kampány kiszolgálójává, az egypárti alkotmányozás arcává vált, szomorú. Lesz min gondolkodni mindannyiunknak. Szájer Józsefnek például azon, hogy kikkel és milyen politikai közösséget, illetve országot épített.”