Bátorság

„Anno járta egy adoma arról: a pszichológia szakon egy zárthelyi dolgozatban feladták esszékérdésnek, hogy mi az a bátorság. Mire – állítólag – az egyik hallgató egyetlen szót írt oda: »ez«.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) dolgozói is hasonlóan, egyetlen tollvonással demonstrálták, hogy mi az írástudók bátorsága. Saját nevükkel vállalták, hogy elhatárolódnak a kultúra- és tudományellenes politika által a nyakukba ejtőernyőztetett, gonosz butaságokat deliráló főnöküktől. Ugyanakkor jelezték: egyáltalán nem teszik meg azt a szívességet a hatalomnak, hogy felállnak a székükből. A hatalom hátszelén közlekedő figurák ugyanis voltak, vannak és  lesznek. A magyar irodalom évszázados örökségét gondozó szakemberek szemében az ilyen alak tudományos jelentősége nagyjából annyi, mint az évmilliós sziklafalat vizsgáló geológusnak a követ éppen belepő penészgomba. Az irodalmi múzeum gyűjteményét is évszázadokra szabták, nem pedig a maga idejében harsány, ám történelmi távlatban hangtalan tátogássá váló politikai kurzus csicskásaira.”