Lujó vélhetően az Akácfa utca 32.-ből ismerhetett, itt próbált a Stúdio K, a Bihari Táncegyüttes, a Rock Színház és a Makám is. Itt ismertem meg Foltin Jolánt, Kováts Krisztát, Novák Pétert, Fodor Tamást, az Esterházy Péter Spionjátékát előadó Vallai Pétert. Itt volt havi rendszerességgel a Makám Klub vagy tíz éven keresztül, amelynek a Balázs Béla Filmstúdió filmjei mellett rendszeres vendég szólistája volt Szabados György, Binder Károly, Dresch Mihály, Grencsó István, tehát a jazzen belül új utakat keresők. Amikor 1995 tavaszán Lujó összehívott egy csapatot, hogy a készülő Fonó Budai Zeneházról ötleteljünk, engem is megtalált. Mondtam, ha a Makám Klub szellemiségét folytathatom, szívesen részt veszek benne. A lényeg, hogy
a zenei élet minél szélesebb spektrumát átölelő, minden színvonalas rétegműfajnak teret adó hely legyen.
Lujó felkért, legyek a művészeti vezető, és hamar kialakult a struktúra: hétfőn argentin, szerdán magyar, pénteken pedig felváltva bolgár és ír táncház – egy időben működött görög, klezmer és csángó is –, és amíg az előtérben ez zajlott, a nagyteremben mehettek a koncertek, lényegében műfajtól függetlenül. Tibeti lámák torokének együttesétől a Rova Szaxofon Quartetig elképesztően sok műfaj képviseltette magát.
A Fonó művészeti vezetésével párhuzamosan a művészi pályádat is folytattad. A Makám életében kétségkívül új helyzetet teremtett Grencsó István érkezése, akivel az addigi kötöttebb szerkezetű kompozíciók szabadabbak, improvizatívabbak lettek. Majd jött az 1999-es SkanZen album, amellyel a folkos világ felé mozdultatok el. Miért érezted szükségét ezeknek az irányváltásoknak?
Szeretem, ha van pezsgés a zenekarban. Amikor Szalai Peti kiszállt, helyére a tizenéves Borlai Gergő érkezett, aki már akkor is zenei zseni volt, s alig tudtuk leszoktatni arról, hogy Grencsó Pistinek ne csókolommal köszönjön. Játszott velünk Dés Andris, Sárvári Kovács Zsolt, alkalmanként Bacsó Kristóf, a Café Babel lemezen Ittzés Gergely, Fekete István, Baló István. Mígnem 1999-ben beállított hozzám Ulrich Rützel, az Erdenklang német lemezkiadó vezetője, hogy zeneszerzőt keres Lovász Irén új, elképzelt lemezéhez. Kimondottan magyar népzenét kért. Én már régóta szerelmese voltam a régi stílusú magyar népdalok mellett a moldvai csángó népdaloknak (Gyere ki, te gyöngyvirág; Kerek a szőlő levele). Archaikus dallamok, és bennük van a Balkán összetett ritmikája. Árad belőlük az őserő. Ebből született a SkanZen című első vokális lemezünk. Siker lett, ahogy a folytatás, a 9 Colinda is.