Leszbikusok és migránsok, íme az új francia kultúra

„A franciák nemrég jelentették be, hogy melyik öt francia filmből válasszák ki azt a nagyszerű alkotást, amely az országot képviseli a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díj versenyén, 2021-ben. Az egykor »legkeresztényebb királynak« nevezett francia uralkodó hazájában a következő filmeket tartják arra méltónak, hogy a franciaságot képviseljék:

ADN – egy francia-algériai családról szóló dráma.   

Mignonnes – egy Franciaországban élő szenegáli kislány története, aki a családi tradíciók és a közösségi oldalak nyomása között őrlődik.   

Été 85 – két fiatal fiú szerelmének története.   

Gagarine – egy fekete fiú harca a gettójáért.   

Deux – egy leszbikus pár története.

És mindez Jean-Paul Belmondo, Alain Delon, Gérard Depardieu hazájában. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a nyugati kultúra művészeinek nagy része újfent a kommunizmusnál is veszélyesebb, az emberi pszichét tönkretevő, felemésztő, megalázó, majd betörő ideológiák szolgálatába álltak? Szőröstül-bőröstül, lelketlenül, mert akinek a franciaság okán csak a migránsok, a homoszexuálisok, a gettólakó feketék és a leszbikusok jutnak eszébe, sőt, művészeti szempontból – is – csak ezeket a témákat tartják ábrázolásra érdemesnek, akkor nem az a kérdés, hogy elérkezik a Gerilla polgárháborús világa, hanem az, hogy pontosan mikor.

Mert ugyan miért forgatnának filmet a migránsintegráció kudarcáról? Az elvallástalanodás által keletkezett szellemi űr veszélyes következményeiről? A francia vidék, a földművesek helyzetéről? Ja, hogy ezek igazán határfeszegető témák lennének, amelyeknek van tétjük? Nos, akkor szőnyeg alá velük.”